Cinikus bajusz-nélküli mosolygások a városi fővezér részéről… 2015.
15.02.09.
„valami történik itten,
de ugye ön nem tudja, hogy mi?” – ismeretlen szerző.
Történt kisvárosunk tanácskozásai záró pontjaként nem
régen az, hogy „veszedelmeset” akart játszani a fővezér, és mint aki mindenki
felett az úr, a döntéshozó, és végrehajtó Tiránus elmondta bizony hite szerint
vissza kell, kerüljön a város tulajdonába a vár, és annak minden részecskéje, ő
meg ígéri, hogy akkor a legjobb kezelésbe részesíti majd, úgy anyagiakban, mint
kulturális műsorokban, amelyeket élvezettel szervezett eddig is ott.
Mint ahogyan eltekerjük a potmétert egy rossz rádión
először csak kiabált, aztán üvöltött, szinte habzott a szája, és senki, nem
mert megszólalni.
Felállt körbejárta a főhelyen lévő székét a
tanácsteremben, senkire nem hallgatott, csak hadonászott, mint Hitler
végkorában, egy filmjelenetben (csak ez utóbbinak nincsen bajusza),
leteremtette még a hölgy üdvöskéjét is a teljes létszám előtt, és elvonult,
mint aki győzött. (Láthatóan a teremben lévőket nem lepte meg ez a fellépés, ez
a szerep, hiszen már tudják, hogy egy megszokott dolog, a vezér mindég üvölt,
mint egy – nem találok megfelelő jellemzőt, a tisztelt olvasó fantáziájára
bízom.)
Elmondta illetve hadarta, hogy ő neki nem tetszik, hogy a
bástyák üresen állnak, és az sem, hogy holmi porosodó rozsdás vasakat
tartogatnak ott, és ordináré módon használják a középső épületet. Szerinte
sokkal érdekesebb mindenki részére megfelelő eseményeket kell ott szervezni,
nem csak félévente. Ha visszakerül a kezei közé, és ezért mindent megtesz, csak
a megye is rá kell, bólintson, meglátják mindannyian, hogy milyen fesztiválokat
fog ott rendezni.
Tisztelt halandó:
 |
| Nem relevancia.... |
Na, most már
bizonyára emlékszik a hétig tartó büdös avas halszagra, az esze vett tömegre
(mint a sáskajárás), a szeméthegyekre, és az üres járatú ócska napokig tartó
felfordulásra, néhány évekkel ezelőtt. Arra is bizton emlékszünk keserűen még,
amikor a vár udvarán ott díszelgett még nyáron is a piros és sárga meg a kék
december végi fényáradat, gyerekváros címén. Meg még sok mindenre.
Most félnünk kell, illetve nagyon figyelnünk kell arra,
hogy ha már nem tud bántani bennünket, őslakósokat azzal, hogy már majdnem
teljesen eltüntette a városunk csillogását, kiölte fácskáinkat, tereinket
szétzúzta, parkjainkat is és semmit nem épített, amire büszke lehet, mint az,
akit titkon nagyon irigyel. A városépítőnket.
Képzeljétek el feleim, hogy most amikor a végét járja,
hiszen nagyon azt suttogják és egyre többen, hogy többé nem indul a
fővezérségét, milyen keserűen fogja megírni az újkortörténelem, hogy több mint
egy évtizede semmit nem csinált, mint polgármester csak rombolt. Semmit nem
hagyott maga után, amire emlékezni lehessen örömmel mindenkinek, és ne csak
semmitmondó időszakos örökös populista létét bizonygassa. Évtizedek óta nem
történik semmi jó a városunkban nekünk itthon lakóknak és nekik a
vezérhelyzetben lévőknek, akik nem akarják érdemben váltani egymást, hatalmas
hibájából, közönyéből.
Tiszteltjeim mi vagyunk mindannyian a hibásak! Mi vagyunk
a hibásak, mert hagytuk, évtizedekig hagytuk, és nem mondtuk el neki, hogy mi
mit akarunk. Hagytuk, hogy azt tegyen, amit akar, és ha egyáltalán felébredtünk
kicsit mély álmainkból (mert lecsúszott a takaró), akkor sem értettük, hogy mi
történik körülöttünk, csak amikor már régen késő volt.
Most is csapkodunk tenyereinket összecsapva, azon, hogy megint
amit mások felépítettek, megszépítettek, helynek méltó rangjává tették, azt ő
akarja „bekebelezni”, rátenni a kezeit, és a hozadékaiét.
Azon munkálkodik nemzeti érzésből és hatalmától fogva,
hogy kiebrudaljon velünk, kivetett ebekként kezel már sok éve, és élen a mi
nemzeti városvezetőinkkel hallgatagon, elfásulva, passzívan hagyjuk annyi éve
már, hogy hitelessé téve elérje céljait.
A megfélemlített emberek, és a napi rendszerességgel
homályban tartottak, a napirendi dolgokban, a „háttértörténetekben”, a kint
maradottak, az erőszakkal kint rekesztettek, ha elviseljük a ritka
„mézesmadzagot”, amelyet orrunk előtt meglóbálnak, akkor az embertársaink
könnyebben kezelhetők. Nem mi irányítjuk
a Médiát, a média irányít minket.
Tovább ne tűrd, ne hagyd, hogy a lehető legnagyobb
tudatlanságban és műveletlenségben tartsanak, mert így nem motiválnak a magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában.
„A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes
tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg
támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az
embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek
ellenkezőjét próbálják elérni.”(
Noam Chomsky)
Tegyél fel kérdéseket. Kérdezz. Meg van adva mindenféle
lehetőséged. Ne elégedj meg azzal, amit eladnak, rád sóznak!
Nyisd ki szemeidet, ébredj és tégy különbséget, vedd
észre azokat.
Marosvásárhely hétfő, 2015. február 9. (K.I.D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése