nem tehetem azt, hogy
elhallgatok, most…
„Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először,
mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni.
Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A
bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy
meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes
mást, csak a legtöbbet.” (Hamvas Béla)
 |
| A tömeg igazi ereje.... |
Azt kérdezem, Tiszteljem, tőletek, hogy mi a
véleményetek: ha nem lettek volna huszonhat éve az első szabad választások, és
a nép nem lett volna arra tanítva, hogy az urnákhoz járuljon, (néha
megszokásból, jó magaviselet végett), mi lett volna itt? Talán Káosz? Talán
egetverő földindulás, vagy mint régebben magunk közül válogatnánk ki időnként, azt,
aki törzsünk vezetésére képes, és így megszűnne a csalás, az önámítás, az ön
siralmazás, az ön…., az ön…. sok egyéb. Sok egyéb, amiről a közösségi oldalak,
és nem a sajtó sorai, meg tv képernyők tudósítanak. Sok nullázott vélemény,
vagy alaptalan vádaskodás az ismeretlenek fele, amikor a helyzet magaslatán
dolgavégezetlenül szorult hurok a véleményformálónak, az önkényesen
kiválasztott barbár hóhérok által.
A megindító kérdésre visszatérve, ki az közülünk ki elmeri
mondani, hogy mindent megtett maga részéről (és még más embereknek is szólt)
azért, hogy itthon okosan dőljön el a sorunk, és ne nézzük végig tétlenül,
hogyan rombolja végig városunkat az oda nem illő beragadt gyilkos vezér. Ki az,
aki elhitte ezt a maszlagot? Elmondhatjuk, hogy sokan vagyunk. Igaz? De
megállapítják mások, engedélyünkkel, hogy nem elegen, hiszen a másik maradt.
Talán ott legbelül nem is különösebben érdekel bennünket már az egész katasztrofális
helyzet. Megcsömöröltünk, szajkózzuk az egyszavas gondolatot, ha lenne, ki
meghallgassa. De azért szajkózzuk. Nem gondolkozzunk kicsit sem már, és nem
érdekel sem a jelen, a jövő legkevésbé. Többségünk, legnagyobb gondunk a mai
nap túlélése. Viszont ezeken a kérdéseken el kellene, gondolkozzunk
mindannyian:
1.)
Ha kicsit visszaemlékszünk a kampány előtti hajrára,
akkor eszünkbe juthat, hogy volt egy most már retorikus kijelentése valakinek:
Marosvásárhelyen nem lesz lecsó.
Ebből
kifolyólag azonnal szép csendesen levette gondjait az RMDSZ vezérkara a
városkánkban induló jelöltekről, jelöltről. Tehát lemondott róla, így rólunk
is. Mert ugyebár azt senki nem hiszi, hogy az utolsó pillanatok előtt mindent levetkőzött
addigi magasröptű politikus cselekedete azért történt, hogy magához vonzon
némely kalandor potenciális pecsételő polgárt. Ő azt tudta anélkül is, (reméljük,
legalábbis), hogy többen kedvelik, többéves tettei miatt a kis megmaradt
közösségért, mint amennyire szidják. Azért tette, mert betelt a h…..zacskója
neki is, mint régen nekünk az érdekeiket képviselő vezérektől, ott a másik
városban. Csak lehet, hogy ez hiba volt a stábja részéről, hogy nem mondták el
neki, és neki meg az, hogy nem jutott eszében elmondani azt, amit gondol.
Hangosan. A nagy összefogásban.
2.)
Tehát ha elkönyveljük az első pont sorai között elrejtett
gondolatot (és nem ítélünk), akkor már azt is könnyebb megértenünk, hogy a cél
itt a (vezérkarok által, mindkét politikai párt vezérei, mert a harmadik most
nem számít), eldöntetett még késő ősszel, tavasszal, hogy nem érdekeltek Florea
leültetésében. Azért került a képbe, hirtelen Szatmár. Amúgy sikeresen. Persze
nem azért, egyáltalán, mert a képeiket viselők szövetségének hadai titkos
egyezségek által nyerték el az új polgármesteri tisztességet, hanem a Szatmári
nép, a szatmári akarat. Akik nemzetiség nélkül, de azt akarták, hogy más, egy
új polgármester kerüljön a székbe. "Csak ember legyen": ahogyan ott a szórványban
mondják, mintegy milyen nemzetiségű. Nagyjából érthető, eddig, igaz?
Erre
épített az új párt okos, törvények által kinevezett vezére, amikor folyton azt
hangoztatta, nekünk, hogy: Nem etnikai kampányra van szükség, hanem arra, hogy
Floreát leváltsuk. Közösen. Így egyszerűen. Ebből nem tanult a vásárhelyi
politikusi érdekeiket képviselők siserehada, és azok kik melléje szegültek az
utolsó pillanatban. Ezek már tudták titokban az eredményt, csak hagyták a
pórnépet megfőni a saját zsírjukban. (Azt gondolom, nem mellékesen, hogy ebben
a csoportban tartozik a felelős jelölt is, akkor még. De ez kiderül a napokban.)
3.)
Talán a harmadik a legfontosabb gondolatsor: (ha nem az kérlek,
írd meg véleményedet): Az elkövetkező időben – mert hagyjuk a teóriát, hogy
ősszel elviszik bilincsben zsarnok polgimestert, és akkor majd előrehozott
választások lesznek. Addig még pusztítja
a várost és környezetét – a megint
érdekeiket képviselők tanácsosokból lett a városi többség, a Cuclis
tanácsosokból (minden sértés nélkül, egyénekre szabva, az új
beosztás miatt, egyelőre), nem hagyhatjuk szabadon visszafojtott lélegzetünket,
mert ezek semmihez nem értenek, és ezt a beragadt nemzet gyűlölő bürger mester
is tudja. Itt még ma is azok kikre figyel a like sajtó még ma is azt zengik,
hangoztatják, kettős kórusban, hogy itthon, nem volt etnikai kampány, szavazás,
és közülük egyik túlismert már. Azt mondják, ami megszokott: Mindég a másik a
hibás.
4.)
Mi lesz itt a kérdés, a következőkben: Az ami a napi
sajtó likoldalain megjelenik, bár lehetne igaz is, és megoldódna a helyzet,
hogy így az ANI, stb. stb. csak azt mellőzik többen odaírni, amit az ANI
munkatársa mondott, a delelőt: Lehet.
Lehet, de nem biztos. És itt eljutottunk a legfontosabb gondolatig:
5.)
Azt kell tenned, ami megengedett a törvény értelmében,
neked is felebarátom városodért! Neked is részt kell venni a tanácsüléseken,
neked is ki kell lépned a képernyők mögül, és önkéntességből, a városodért kell
dolgoznod, ingyen. Igen ingyen. Nem új-kifejezés szerint: Nem opportunista megélhetési politikusokra van szükséged.
Láthatod,
hogy a politikum tizenhat éve nem tudja, nem akarta leváltani a városodat
romboló polgármestert, csak hitegetett téged. Láthatod azt is, hogy csak üres
beszéd és időpocsékolás az életed. Mit szólsz. Akarsz tenni valamit,
érdekedben, a városod a társaid érdekében? Fontold meg a következőket:
„Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit,
ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb
ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.” (Hamvas
Béla)
Tehát, hajlandó vagy megtenni azt, amire eddig nem is
számítottál, csak a képernyőkön látod, hallod társaidtól, gyerekeidtől kik már
nem élnek itt? Hajlandó vagy segíteni magadon, segíteni a városodon, és lesz….ni
a politikumot? Tudhatod, volt rá példa, hogy nem számíthatsz az újdonsült
tanácsosokra, egyik sorból sem, mert már induláskor megvásároltattak. Nem a korrupció
miatt föltétlen, hanem azért mert a városromboló vezér mindenre képes, és
körmönfont. Ők meg gyengék, a cuclis tanácsosok, tapasztalatlanok. Hajlandó vagy otthagyni komfortzónádat, a
megmaradt városodért?!
6.)
Utógondolatként: Remélem, tudod, hogy a képernyők mögött,
okoskodásod, meg az, hogy tervezed:szépen elhúzol messze innen, (persze ha már
régen megtetted, de jobban tudod, hogy itthon mi a helyzet, onnan ahol évek óta
vagy éppen) meg az, hogy minden meghirdetett tüntetést (lepkefingot) likolsz,
részvételeddel biztosítasz, itt a képernyőkön,
viszont mikor sorra kerül sűrű naptáradban, feledésbe merül és ott sem vagy.
Azzal nem segítesz, sem magadon, (akivel legjobban törődsz), hogy sehol sem
vagy jelen, csak buta megjegyzéseid, és elvárásaid vannak. Vállald, hogy jelen
legyél, abban, ami körülötted történik, és ne hagyd, hogy a korrupt politikusok
szétverjék, engedélyed nélkül városod. A tiedet.
7.)
Befejezésül: Lássuk, kinek van bátorsága úgy gondolkodni,
ahogyan egy korosztályához illő, de azt meghazudtoló emberkének?
K.I.D.
„Csak tévedéseknek
van szükségük elméletre. - Csak az erőtlennek van szüksége hatalomra.” (Hamvas Béla )
