Ameddig az erőm, bírja: Nyílt levél a város főpolgármesterének

Ameddig az erőm, bírja: Nyílt levél a város főpolgármesterének: A főpolgármester Dr Dorin Flore...

Nyilt LEVÉL DORIN FLOREA POLGÁRMESTERNEK MAGYARUL ÉS ROMÁNUL kattintva MEGNYILIK majd a kék nyilakra olvasható

Röviden mi történt ma…. Itthon.

Röviden mi történt ma…. Itthon.

szerda, 2015. február 18.

Eddig arról beszélgettünk a csukott ajtók találkozásai mögött, és nyilvános zártkörű beszélgetések idején is a helyi magyar vezető politikusokkal, hogy ez a törvény, amely a műemlékvédelemre vonatkozik és életbe lépett már tizenévek óta: PRECEDENST JELENT.

A „Thor” internetes értelmező szótár szerint a Precedens jelentése a következő: - (pl. párt) valóságközeli, az adott helyzetet józanul felmérő, céltudatosan cselekvő, nem fellengző, megvalósíthatatlan eszméket hangoztató.

A Wikiszótár szerint a következőt: precedens (főnév)

Korábbi eset, amely a későbbi, hasonló esetek megítéléséhez vagy eldöntéséhez jogalap vagy példa.

Amerikában a bíróságok precedensek alapján hozzák meg ítéleteiket. A szakember gyakorlatában már volt rá precedens, hogy egy hirtelen ötlet jó megoldást hozott.

Kifejezés: Még nem volt rá precedens – (ilyen még nem fordult elő).

Hát akkor van okunk Tiszteltjeim nem kicsit megriadni, de nem egyáltalán nem megijedni?

Megint kicsit „korán” de elkezdődött újra a helyhatósági választási kampány.

A belharcosok lehetőleg mindent megragadnak, hogy céljaikat előrevetítsék, a hemzsegő, őket körülvevő Média segítségével. Helyi kisvárosi szinteken is, ne, gondoljátok, hogy ez nem így van. Csak itthon nyugodtabbak a sajtószerkesztők. Ők nem kerülnek a pillanatsodrásában ország világ sodrásában kiteregetve az unott szemlélődőnek szemsugarában, mint a fővárosiak, hanem csak másnapon. Még a mai online világban is. De ez már régebbi ismert dolog. Ezt, persze aki teheti, önönmagának fel is használja, és élvezi, hogy csak ő juthat szóhoz, pillanatnyilag.  Látszatilag el is hiszi, és ezzel a végsőkben veszít. De ez nem téma most.

Amint írtam többször és nemrégen újra majd kétéves hercehurca után eljutottunk oda, hogy egy törvény adta bodicsekkel a fővárosi törvényhozók végrehajtói leráztak magukról, és elmondták, hogy mit, mire kell, rávegyük a helyi politikusainkat a cél érdekében.

Azóta persze ez amennyire kistérségünkben ez lehetséges úgy írásban, mint kávé, vagy zárt terű teázások közepette (ki hogyan reagált, mindkét politikai illetve nemzet között), elmondtuk és megegyeztünk a lehetséges törvény helyi életbeléptetésében. Közben persze adtak és kaptunk, hideget is meleget is, de nem tudatosult bennük, hogy azzal, hogy oktatgattak, csak nekünk tettek jót, hiszen TANÍTOTTAK. Megtanítottak a következő lépésünkre, akár ezt is írhatnám.

Most amikor a helyi érdekképviseleti szervezet nem pontosan az olvasó erkölcsi normái szerint cselekedett, amikor meghirdette, a Precedens értéket, vagyis azt, hogy tizennégy éve rohadó magában csendesen elmúló épített örökségünket, amely a városban éltek, és a városban élők tulajdona, szentimentálisan és nemcsak, végre elkezd az üggyel foglalkozni, és felészlelve értékeiben akarja állítani újra a több százéves szecesszió épületet.

Vagyis annak a korábban országosan meg nem történt törvény által meghatározott keretnek gyakorlatot teremtsen, és ez által a jövendők is példát vehessenek majd róluk. Nem egyszerű feladat, a helyi diktatórikus betelepült fővezér és csicskásai, meg a belső presztízs harcok miatt sem.

Segítségeddel tisztelt olvasóm: Nem az fog ez főt csülök kondér harc lenni, ha nem engedjük, mi kint maradottak, a pártpolitikától elfordultak meg csömöröltek itthonról elmentek vagy arra kényszerültek, hanem az ARANY KAKAS a BÜRGER HÁZ a mienk volt, és újra a mienk lesz!

Nem lenne elég ez az oldal, hogy most ilyen olcsó magyarázkodásokba fojtsam a türelmét a Tisztelt olvasónak. Annyi viszont elmondhatok, hogy ez a téma eddig kétszer volt pártpolitikailag szalmaláng erejű helyhatósági választási kampány, és aztán semmi, ameddig megsokallva ezt előállt a Demokratikus Marosvásárhelyért civil szervezet és kitalpalta a létező országos törvényt, amely a műemlékvédelemre vonatkozik.

Most átadtuk, de őrizve őrzők vagyunk, és leszünk. Hogy ne legyen a múltnak ismétlése, és újra elő kampányként használni ezt a szabályos lehetőséget.

Mi a szervezetben ehhez már nagyon eltörpültünk. Ehhez Tiszteltjeim arra van szükség, hogy még egyszer egy kicsit, de elhiggyük magunkban azt, amit ma az újságok megírtak, és a politikai vezetők nyilatkoztak.

Persze csak addig tegyük „magukéivá” ki ott ki itt, ahol él, de örökké élni fog benne a város, ahonnan elmenni kényszerült, hogy nem hagyjuk a lehetőségeinket egy pillanatig kicsúszni a gondolatainkból, és keressük, meg a módját hogyan kiabálhatunk, hogyan nyerhetünk, hogyan taposhassuk el a városunkra telepedett diktatorizmust, az itthon maradottakért esetleg.

A harc most kezdődik, eddig csak háború volt előkészületben….

Nekünk a kint maradottaknak, és ahogyan elmondtam már, ….az itt maradt őseinkért, és eljövendőkért talán.

Csak közösen egyért egy célért tudunk cselekedni, ami minket illet…

Tiszteletem.

K.I.D.

Ps. Erről beszélgettem: https://www.facebook.com/DAKOON/photos/a.1410191999242916.1073741828.1408667136062069/1541924806069634/?type=1&theater

Kivonulás...

Dezinfektánt – az – az fertőtlenítve

Előre bocsátom, utólagos engedelemmel, ez egy kétrészes blog lesz - megelőlegezve a türelmüket: 

Meg akartam, vagyis azon gondolkozom, hogy „megtisztítom” magamat a város polgármesterével való találkozásra készülődve. Nem azért, mert rám férne egy jó zuhanyozás kívül belül, hanem azért, hogy elviselhetőbb legyen az a sok cinikus cézári, diktatórikus szemétáradat, amelyet a legjobb felkészültségemmel is aligha tudok kitalálni. De ne ugorjunk a látszat elé, illetve a sanda gyanakvó előítéletekbe.

Meghívást kapott a DKMV szervezet elnöksége a hivatal fő szószólójától, és annak is a szóvivőjétől, telefonon, ha tehetem, jelenjünk meg azon a napon és órában, amelyben megegyezzünk. Megegyeztünk.

Tudni kell, hogy már többször „hivatalos átiratban” (magyar és román nyelven iktatva) kértem a találkozást. Először a tavaly. Kevesen tudják, hogy áthatolni a fejedelem titkárnőjén, hivatalos formában előjegyzést kérni szinte, vagyis lehetetlen. Ha nincs egy „ismerősöd” a hivatal folyosókon, akivel egyszerre belépsz az ajtón, s majd utána rúg ki, vagyis távolítat el. Volt már ilyen próbálkozás a közelmúltban – ilyenkor szoktam mondogatni, hogy könnyebb a császárhoz bemenni, bármelyik miniszterhez, mint itthon a cézárhoz előjárulni.

De most nem ezen van a lényeg. Egy kedves ismerősöm nemrégen azt mondta, hogy:”ti zörgetitek a kerítést, a kerítésre száradt vadfuszulykát, annak egyszer megjön a hangja is.”

Nem tudtam mire vélni akkor, mert sokszor sok mindent mondtak már nekem, mindenkinek megvan a saját véleménye, de azt nem mondja senki, hogy itt az ideje változtatni ezen a romboló meghitt évtizedes városunkra telepedett diktátorizmuson. Vagy ha mondja egyáltalán, nem mondja, hogy hogyan, és nem áll ki nyíltan a cselekedetekért, azt meg nehezen fogadja el, ha más próbálkozik tenni a közösségért.

De térjünk vissza a meghíváshoz, illetőleg a megbeszélt érdeklődéshez, amely soron következik, kedden. Nyílván most, hogy újból előjött az ingatlan biznisz, és a város ura nem tudja, miből faragjon pénzt, még többet megint felébredt benne és társaiban az az elhívatott, városunkra nehezen rátelepedő nyilvánosság, hogy ha már ugyebár a Kulturális fővárosi címért verseng, akkor kellene neki lennie KULTURÁLIS központjának, amely a saját managementjében áll. (Persze, hogy nincsen ilyen épület, kulipintyó, vagy egy egyszerű kóber sem, de az egy másik téma.) Ahol azt tesz, amit akar, és olyan népdalesteket rendez majd ott közpénzeken, amelytől a macskák is megbokrosodnak és feláll majd a farkuk is. Ez lenne egy jó szándék, Tiszteltjeim, ha kicsit elrugaszkodva elgondolkodunk. A bökkenő (mint ahogyan már közhírré tétetett), az, hogy a városnak, közpénzekből meg kell vásárolni azt, amit felelős vezető elődei elherdáltak, illetve ingyen bérmentve odaadtak másoknak, akik amúgy is dúsgazdagok és magasról tesznek arra, hogy mi is történik a mi épített örökségeinkkel, tulajdonunkkal.

Talán szerencsésünkre, de a minisztériumi műemlékvédelmi törvény tisztán elmondja, hogy kinek, melyik hivatalnak mit és hogyan kell (-ene) cselekednie a kereteken belül. Nem untatom az olvasót:  A megyei közhivatalnak, az elnöknek kellene kezdeményeznie a kulturális minisztérium fele azon jóhiszemű szándékát, hogy kisajátíthassák az épületet, a megye ergo város területén található műemléket, ha azt a tulajdonos nem vigyázza, kezeli, óvja stb., stb.

A többszöri, de legutóbbi nyilvános tárgyalás után a megye alelnökével és a város alpolgármesterével egyöntetűen kijelentették, hogy az előbbinek nincsen pénze, a másodiknak meg van, lenne szándéka erre a lépésre. Ha az egyik, akkor a másik hivatal is megteszi a lépéseket… mondták, nemrégen hangosan. A többi smafu és blabla mesebeszéd.

Most lehet, hogy másként tevődik fel a kérdés, Tiszteltjeim:

Lehet, mert akarta már rég, de mindenestől, ahogyan ott mondják „csomagban” (a Somos tetői vendéglőt, az Arany kakas vendéglőt, a Maros vendéglőt) megkaparintani ingyen, ezért (is) (még emlékeznek egyesek a csöndes felháborodásra néhány éve) az utóbbit kiadták a tulajdonosok bérbe 99 évre a banknak, most ha helyrezökken, megelégszik azzal, hogy lopni nem lehet és nem szabad, az új kebelbarátjával kiegyezik lehet visszavásárolja az Arany kakast. De megint ugrándozunk, és hirtelen el hisszük, hogy ez egy szabályos, illetve normalitás fele haladó világ, a városvezetővel az élen, aki csak a szépet és jót, a nemeset akarja ezen túl cselekedni a városért. Már ami maradt belőle.

Mert a városi tanácsüléseken csak úgy röpködnek eszement tervekért kidobott közpénzek, sok százezer eurócskák, mikor ez a szerény hagyatékunk a hivatalos becsüsértékelés szerint csak hatszázezer eurót, ér. Bagatell vágják rá azok, akiknek könnyen kell tisztára mosni a pénzt, egy nem szabályos, de megszokott világban. Mert, Tiszteltjeim, most lehet megint nagy a vészhelyzet:

Ugyanis, ha megpendül és a törvény értelmében cselekszik az elvtárs, akkor meglehet, hogy megszerzi magának a műemléképületet, lebontatja, és fákat, virágokat ültet a helyébe, vagy kiszivattyúzza sugárút gyanánt a Turbinaárokból a vizet. Mert, ismétlem, ha normális városvezetőink lennének, kik tényleg a közösért teszik vállalt feladataikat, és nem a politikai malmok őrleményeiben gazdagítanák egymás zsebeit a közösből, akkor nem lenne, mitől visszariadjunk. Könnyen válhat ez a kapzsiság, a fondorlatos hiú tiranikus elképzelés is a gyerekeink, a jövendők pazarlásává. Hiszen, mit sem ér neki őseink épített múltja, és mit sem ér az ősi városunk kultúrája. (Nemrég példa: A várbeli egykori sorozóépület harca, a Torockai házsor, a Surlott Grádics, a főtéri épületek, a Baross Gábor utcai emeletes garázs, és sorolhatnánk.)

Eddig az eszmék futtatása szabadon. 

a másodcím a következő:

Kiebrudalás, vagyis kivonulás

a Keddi nap...

Azóta eljött a „kedd”, a találkozás ideje, ahonnan nem meglepetésre, de a vendégfogadó mester hiánytalanul nem jelent meg, hanem alákezelőit küldte a fogadtatásra.

Véleményük szerint, (már megint) bebizonyította, hogy a negyedik mandátumával és a következők előkészítésével elvesztette az uralmat maga fölött, és olyan hatalmas diktátornak képezi, illetve képzeli magát, akinek nem lehet ellenállni.

Megfigyelt megfigyelőként elmondhatjuk, hogy szerintünk ez távolról sem így van!

Egy régi vicc jut eszemben: Fidel Castro az egykori kubai kommunista politikus, 1965–2008 között az ország diktátora rémséges elnök, akit sokan és sokszor el akartak tenni láb alól áll az óceán partján és figyel:

Egy arra járó megkérdi, mit figyel elnök úr?

Fidel Castro válasza: Castro fidel. és simléderes sapkáját jobban szemébe húzta.

Részünkről az ügy a találkozás letudva, illetve feledve, törölve.

Közben érdekes fejleményeknek lettünk tanúi, de ez már közhírré tétetett az óta, szerencsére. A városi tanács a megyei tanáccsal való „nagy összeborulás” kapcsán eldől a Bürger ház sorsa. Megszületik a fedezet, a képviseleti tanácsosok részéről, hogy ha ti így akkor mi úgy teszünk, és félő, hogy közösen fogják megpróbálni jegelni az ügyet, lemosni magukról a feladatot. Ahogyan az eddigi, de nem közös határozat lépesekként, hanem populista egyéni érdem és érdekbutításokért tették. Most ez valami más, egyszóval Precedens értéket nyer országosan, hogy egy meglévő Romániai törvényt egyszerűen „életbe” léptetnek, és azokhoz mérik erejüket, akiknek fontos ez az épület, akiknek fontos a város, a még meglévő itthon élőkért, és csakugyan már régen az ott élőkért is.

Az alábbiakban linken olvasható a minisztériumi törvény, Itt.

Cinikus bajusz-nélküli: (Nem releváns) mosolygások a városi fővezér részéről…

Cinikus bajusz-nélküli mosolygások a városi fővezér részéről…                                                       2015. 15.02.09.

„valami történik itten, de ugye ön nem tudja, hogy mi?” – ismeretlen szerző.

Történt kisvárosunk tanácskozásai záró pontjaként nem régen az, hogy „veszedelmeset” akart játszani a fővezér, és mint aki mindenki felett az úr, a döntéshozó, és végrehajtó Tiránus elmondta bizony hite szerint vissza kell, kerüljön a város tulajdonába a vár, és annak minden részecskéje, ő meg ígéri, hogy akkor a legjobb kezelésbe részesíti majd, úgy anyagiakban, mint kulturális műsorokban, amelyeket élvezettel szervezett eddig is ott.

Mint ahogyan eltekerjük a potmétert egy rossz rádión először csak kiabált, aztán üvöltött, szinte habzott a szája, és senki, nem mert megszólalni.

Felállt körbejárta a főhelyen lévő székét a tanácsteremben, senkire nem hallgatott, csak hadonászott, mint Hitler végkorában, egy filmjelenetben (csak ez utóbbinak nincsen bajusza), leteremtette még a hölgy üdvöskéjét is a teljes létszám előtt, és elvonult, mint aki győzött. (Láthatóan a teremben lévőket nem lepte meg ez a fellépés, ez a szerep, hiszen már tudják, hogy egy megszokott dolog, a vezér mindég üvölt, mint egy – nem találok megfelelő jellemzőt, a tisztelt olvasó fantáziájára bízom.)

Elmondta illetve hadarta, hogy ő neki nem tetszik, hogy a bástyák üresen állnak, és az sem, hogy holmi porosodó rozsdás vasakat tartogatnak ott, és ordináré módon használják a középső épületet. Szerinte sokkal érdekesebb mindenki részére megfelelő eseményeket kell ott szervezni, nem csak félévente. Ha visszakerül a kezei közé, és ezért mindent megtesz, csak a megye is rá kell, bólintson, meglátják mindannyian, hogy milyen fesztiválokat fog ott rendezni.

Tisztelt halandó:

Nem relevancia....

 Na, most már bizonyára emlékszik a hétig tartó büdös avas halszagra, az esze vett tömegre (mint a sáskajárás), a szeméthegyekre, és az üres járatú ócska napokig tartó felfordulásra, néhány évekkel ezelőtt. Arra is bizton emlékszünk keserűen még, amikor a vár udvarán ott díszelgett még nyáron is a piros és sárga meg a kék december végi fényáradat, gyerekváros címén. Meg még sok mindenre.

Most félnünk kell, illetve nagyon figyelnünk kell arra, hogy ha már nem tud bántani bennünket, őslakósokat azzal, hogy már majdnem teljesen eltüntette a városunk csillogását, kiölte fácskáinkat, tereinket szétzúzta, parkjainkat is és semmit nem épített, amire büszke lehet, mint az, akit titkon nagyon irigyel. A városépítőnket.

Képzeljétek el feleim, hogy most amikor a végét járja, hiszen nagyon azt suttogják és egyre többen, hogy többé nem indul a fővezérségét, milyen keserűen fogja megírni az újkortörténelem, hogy több mint egy évtizede semmit nem csinált, mint polgármester csak rombolt. Semmit nem hagyott maga után, amire emlékezni lehessen örömmel mindenkinek, és ne csak semmitmondó időszakos örökös populista létét bizonygassa. Évtizedek óta nem történik semmi jó a városunkban nekünk itthon lakóknak és nekik a vezérhelyzetben lévőknek, akik nem akarják érdemben váltani egymást, hatalmas hibájából, közönyéből.

Tiszteltjeim mi vagyunk mindannyian a hibásak! Mi vagyunk a hibásak, mert hagytuk, évtizedekig hagytuk, és nem mondtuk el neki, hogy mi mit akarunk. Hagytuk, hogy azt tegyen, amit akar, és ha egyáltalán felébredtünk kicsit mély álmainkból (mert lecsúszott a takaró), akkor sem értettük, hogy mi történik körülöttünk, csak amikor már régen késő volt.

Most is csapkodunk tenyereinket összecsapva, azon, hogy megint amit mások felépítettek, megszépítettek, helynek méltó rangjává tették, azt ő akarja „bekebelezni”, rátenni a kezeit, és a hozadékaiét.

Azon munkálkodik nemzeti érzésből és hatalmától fogva, hogy kiebrudaljon velünk, kivetett ebekként kezel már sok éve, és élen a mi nemzeti városvezetőinkkel hallgatagon, elfásulva, passzívan hagyjuk annyi éve már, hogy hitelessé téve elérje céljait.

A megfélemlített emberek, és a napi rendszerességgel homályban tartottak, a napirendi dolgokban, a „háttértörténetekben”, a kint maradottak, az erőszakkal kint rekesztettek, ha elviseljük a ritka „mézesmadzagot”, amelyet orrunk előtt meglóbálnak, akkor az embertársaink könnyebben kezelhetők.  Nem mi irányítjuk a Médiát, a média irányít minket.

Tovább ne tűrd, ne hagyd, hogy a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben  tartsanak, mert így nem motiválnak a magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában.

„A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.”( Noam Chomsky)

Tegyél fel kérdéseket. Kérdezz. Meg van adva mindenféle lehetőséged. Ne elégedj meg azzal, amit eladnak, rád sóznak!

Nyisd ki szemeidet, ébredj és tégy különbséget, vedd észre azokat.

Marosvásárhely hétfő, 2015. február 9. (K.I.D)