Ki az aki fogában tartva …..

Ki az aki fogában tartva ….. Kik azok itthon kik merészelni merik kimondani, hogy itt vége már mindennek?

egy felelőtlen politikai kijelentés margójára: „nem kell a lecsó”.

25 november 2015

„Aki azt teszi, amit "mindenki" tesz, mert nem akar feltűnően viselkedni, nem fog feltűnni. Aki nem győzi le a félelmét, hogy feltűnést keltsen, és nem vállalja annak kockázatát, hogy valamit hiába vagy rosszul csinál, megfosztja magát attól az esélytől, hogy érvényesüljön” Josef Kirschner

Tiszteltjeim!

Sokan összecsaphatjuk tenyereinket, azok is közölünk, akik meggyőződéssel még mindég az érdekeit végző és védő politikai párt mellett, az Rmdsz mellett teszik le a voksukat, és fejeiket eldugva, homok híján dunyhába elhatárolódnak attól, hogy mi történik körülöttük, és mennyire rohannak saját vesztükbe élvezettel a kívül maradottak.

Sajnos sejthető, érezhető volt a kezdete óta, valamikor áprilisban, hogy valakinek játszi könnyedséggel volt érdeke, hogy elbutítva a Marosvásárhelyi megmaradt magyarokat, saját és fölötte valónak érdekeit fényezve átverje a városka őslakósait, azokat kik még könnyűszerrel ma is manipulálhatóak.

Mintha hallanám, a fenyítést és védekezést a helyi vezéregyed részéről: Soha nem mondtam, hogy ez csak így érhet véget, soha nem mondtam, hogy összefogással elnyerhető a 2016-ra polgármesteri szék. Pontosítva, így szólt a valami mondanivaló: „Megtalálni az összefogás jelöltjét minden más szempontot felülír. A politikai önös szempontokat is. Nekünk arra kell összpontosítanunk, hogy megtaláljuk a jó jelöltet. Utána lehet politikai egyezségekről beszélni”- mondta Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke, aki szerint az aláírt szándéknyilatkozat megteremti az majdani együttműködés alapját.

A baj meg egyszerűen az, hogy most amikor elindult újra a személyzet-toborzás, az érdekeit képviselő szervezet berkeiben is itthon Marosvásárhelyen, a nagyvezér politikus belepökik egy egész város levesébe és röhögcsélve kivonul a porondról. Ők meg sem gondolják, talán észre sem veszik, hogy forrong az ország egyik fele, és az újat alkotók kik elkergették a hazug kormányt, számba sem vették, velük nem foglalkoztak.

Tiszteltjeim, itt a közelben, és kicsit odébb, de szintén a közelben ki az, kik azok, akik tényleg el akarják mozdítani a diktátort, és annak dinasztiáját?

az alábbi sorokat idén május végén írtam:

Mert egyszerűen az is kilátástalan (és nagyon erős szkepticizmus), hogy Itthon független, és ráadásul magyar polgármester legyen a következőkben. Még az is kétes, hogy valamelyik kisebbségi párt katona nyerje el jövőben a városvezetést, azaz a képzelt jogart, és annak a kulcsát. Ahhoz Tiszteltjeim, nem csak a lassan már elcsépelt, és másoktól átvett szólamokra van szükség a változás lanyha erősen hiányzó, szélcsendjében, meg abban, hogy esetleg, talán össze is fogunk (kezeinket talán, magunk előtt leeresztve karjainkat). Hanem valaki, bárki arra legyen képes és elhívatott, hogy megbirkózzon az elnyomó helyi, régen betelepült (és több, helyi nemzettársaink által is békésen elviselt) sokéves polgármester és annak bandájával, és persze a kisebbség képviselő fővárosi örökös tagsággal is. Kétesélyes ez is, hiszen a szék már régen eladatott, és kipockolt a jelenlévő szereplők által, bizalmi alapon. Helyi viszonylatokban a beszéd hiábavaló, és elrettentő a kétségbeesése másoknak, egyeseknek, akik ott vannak a tövén és tényleg a változást szeretnék a városunkban. Elrettentő a tudat, hogy a nép az választ (hatna), ha visszanyerhetnők a bizalmát, és elégséges meggyőző eddig még soha nem végrehajtott módon nyernénk el (vissza) a bizalmát, és elmenne és tenne a városáért, a közösségért. Elrettentő a tudat, hogy ha nem lesz lecserélve a nép által kisrészeként megvetett és politikum által a kiöregedett, állandó ideggyógykezelésre szorult játékos, akkor felbecsülhetetlen károkat, barbár tetteket, vissza nem téríthető múltunkat eltipró cselekedeteit fogjuk elviselni, megélni az elkövetkező újabb hatalmi periódusban, tehetetlenül nézve akkor azt. Azok, akik még itthon élünk, és észrevesszük a változást.

Hát kérem, mit mondjak? Azt mondom: igen, egyetértek. Tiszteltjeim Önökkel értek egyet, mert Önök a kimaradtak, biztosan jól látják. Az van, ami van. Az van, amit magunknak elfogadunk, tőlük, és eltekintünk fölötte. S olyan lesz amilyen még soha nem volt. Mi több félő, hogy olyan sem lesz soha többé már.

Hát akkor miről beszéljünk? Valami elmúlt, valaminek vége szakadt, és azt nem látják be egyes, vagy akár kettesszámú vezetőinket játszók sora.

Nézzük csak környezetünkben a közhangulatot tiszteltjeim, amely már be sem borítja napjainkat.

A nagy összebékülések előterében, a nagy összebékülők hiányoznak jelenleg, hogy megszólíthassák a kis és nagyérdeműt közösen, összeborulva és felvillanyozva a jóban még reménykedőt. Nem a megméretkeztetés a magát „bátornak” tituláló kiskatonák hiányoznak a gáton – vízszakadás előtt, hanem a hitt, hogy a magyar városvezető széke és tisztsége tényleg nem eljátszott már rengeteg esztendeje.  A megfélemlített ösztöneiben létező vadat sem szabad, és nem lehet kicsalogatni a menedéket nyújtó odújából egy már szagot árasztó legyek lakta húscafattal, amelyet már mások régen otthagytak. A más vadak.

Tenni kell, azt tudjuk, Tiszteltjeim, de hogyan tehetünk, ha (le - )- kezelnek bennünket? Akkor micsodán csodálkozzunk, összetéve kezeinket és semmit meg nem értve a rejtett le nem írt sorok között, visszabattyogva álmos nyugodalmas képernyőböngészéseink közepette?

Mindenki tudja, hogy mit tegyen, kérdés az, hogy miért nem teszi akkor?  

 április  vagy november, 2015 vagy napjainkban is ugyanaz..

                                                                                                            Üdv a Nihil küszöbéről: K.I.D

Nemrégen azért bojkottáltak, mert feltűnési szerepvágyuk volt…

„Megvárt a busz ma reggel engem.

Csak egyszer mondta valaki, hogy: marha!” Szőcs Kálmán

„... minálunk semmin sem csodálkoznak, legföljebb azon, ami természetes.”

Örkény István

Tisztelt elbágyadt hallgatóság, Tisztelt egyen érdekeit védő egyesület (mindenki tudja, kikre gondolunk)

Tudjátok Tiszteltjeim, hogy nagyon nagy a baj? Olvasom a hírforrások között, hogy becses országunk már homokot is importál az arab országoknak, oda a homoksivatag közepébe. Mert ott nincs elég ugyebár…

Ugyanott azt is olvasom, hogy a kis városunk magyar alpolgármestere elutazott a felkelő nap országába, közpénzeken, amelyet nemrégen megszavazott a helyi tanács, Peti András Japánban tölt egy néhány napot. Vajon mit fog exportálni onnan, amit mi is hasznosítani tudunk itthon, és a legnagyobb hiányát szenvedjük? (Folytatván a sort: mi az, amit nem lehet összecsomagolni, nem fér el egy bőröndbe, és a vendégfogadó ország történelmétől kezdve napjainkig is híres arról a fogalomról, amelyet nálunk ősapáink tanítottak egykoron régi iskoláinkban?)

Sima le pecsételetlen nyitott borítékok lepték el a lépcsőház bejáratát a megszokott helyen, egyet kíváncsiságból elolvastam, mint szokás szerint (választások előtt) a másik román alpolgármester öndicsőítő szavait olvassuk az eszetlen útkarbantartások végett, amelyekre elengedhetetlen szükség vala, hiszen az uniós pénzadományokat el kell költeni. De hogyan? Ki követi aprópénzszerűen, hogy milyen a minőség, milyen a mennyiség, és maga a szolgáltatás megérdemli e a fizetést a gyors határidő miatt?

Ki az, aki felelősségre vonja azokat, akik a felelősök a munkálatok kivitelezésért, és azok minőségért? Mert ugyebár köztudott, hogy „varjú varjúnak szemét ki nem szedi”, pontosan Ing. Racz Lucian vagy Ing. Fărcăşan Rodica alatta valói a másik alpolgármesternek, akik az útjavításokért, új aszfaltozásokért, a beton kockakövezésekért és egyéb fölösleges közpénzeinkből elköltött pénzekért, felelősek. (Mert az unió csak az aszfaltozást fizeti...) Bárki, aki nyitott szemmel jár, láthatja az eszméletlen butítások, pénz szórások sorozatát, és az eszeveszett kapkodást, a több száz éves múltunk szándékos pusztítását, a helyi magyar érdekeit képviselők táborának felelős tagjainak belegyezésével. Mi lesz így velünk hölgyeim és uraim? Most (kinek hogyan) de hogyan fogjuk, vigyázni kis unokánk amint nem egyensúlyoz végig a bernádyi kori gömbölyű kőszegélyeken mivel azokat szándékosan szétmocskolták, elhordták a munkagépek, és senkit nem érdekelnek? Hol van a kulturális és hagyatékainkért közpénzekből létrejött polgármesteri hivatali szakbizottsága? Ja hát tudom: Nem járnak arra, és nem látják az autókból…

Náluk lejárt az érdekidő és a szemek fényeinek vesztése, egyszóval a szemfényvesztés (:) ők már a jól kiérdemelt év végi felhajtásokat, a szeretet ünnepét várják, talán, de kevesebben a megbízásuk végét. Bár lemondhatnak, visszaléphetnek megróni senki nem, fogja nekik.

Közel lakom a napi piachoz- nézem az ablakon át az öregeket, kiknek arcán már – már öröm a mosoly, kik szatyraikat nehezen cipelve lealkudott zöldségeikkel eufóriában cipelik az olcsó padlizsánt, zöldpaprikát banis plasztik szatyraikban.

Őket nem zavarja a Referendum, és a kombinát ügye. Ők azért aggódnak, hogy el ne essenek a betonkockás göröngyös járdán, és ki tudja miért más dolgokért. Amelyekre kevésbé figyelnek a mai fiatal politikusok.

Ps. Nem hagyhattam ki a fotók sorozatát, csak ez a látvány is siralmas, hogy mit engednek meg városunkban az érdektelen vezetők, és hamiskártyás kis urak...