Zagyválás, mint a tör fuszulyka…                     2014. november 11.

Valamikor a választási kampány kezdete előtt Kelemen Hunor hangoztatva meggyőzően beszédét kijelentette:

 „Ha el tudjuk érni, hogy tabuk nélkül beszéljünk egymással, ha el tudjuk érni, hogy ne mindig a hátsó szándékokat kutassuk a másikban, hogy az előítéleteket lebontsuk – akkor már a jó úton vagyunk. A kommunista diktatúrát akkor temethetjük el végleg, ha lebontjuk a köztünk és bennünk élő történelmi és politikai tabukat, ha megszabadulunk az előítéleteinktől. „

Kétségek között próbálom összeszedni gondolataimat, olvasom, hogy városunkban is tüntetést engedélyezett a városi rendőrség főmuftija, a külföldön élő romániaiak szavazatjogosultságának betartása végett. Álcázzuk a szart, tisztelt feleim, mi itthon Marosvásárhelyen, és befogjuk a szánkat meg elviseljük ezt a monopolisztikus hatalomgyakorlást, populizmust megint.

Meghajlunk a város al- és a fővezetője előtt, és össze vagyunk kavarva! (Biztosan sokan dobják rám most a követ a következőkben):

De elnézem az óriás plakátokat reggelente a buszmegállóban, ahol hárman virítanak: A hirtelen Erdély szerte kedvencnek titulált államelnökjelölt, a német, és a városunkat tizennégy éve bitorló főmester, meg a magas nacionalizmusáról híres megye elnök poszterei között. Nem akarom, gondolom, nem vagyok egyedül ebben, de igen is kijelentem: Nem akarom hármójukat látni tudni egy fazékban. Egy volt PDL, és egy volt PNL egybezakuszkát. Bár ilyen a politika, ma itt a melegebb, holnap ott a hűvösebb, csak egyszerűen okos opportunistának kell lenni, az egyebek mellett és jól helyezkedni. Olyan, mint egy eldobott lottó, nem nyerseséges, de pillanatokig önkívületes örömhullámzást képez. Nekik, a pillanatnyi előnyért megalkuvó, párttagoknak.

Hasznosan eladták fejünk fölött megint bennünket a nemzetünk képviselői, annak is a lecsúszott államelnökjelöltje, és elbuktázott ki nem jelentésével visszavezeti az országot a vörös riadalomba. Össze vagyok kavarva, T. Feleim, zagyva vagyok, mint a lecsó, vagy a lassan érő káposztalé. Mennék meg mennék, is- de nem tudom, hogyan vessem pecsétem a megjelölt helyre. A vörösökre bizton nem teszem, és senkit nem sugallok a cselekedetre, viszont a másik jelőlt-től elhárít a tudatos cselekvés, hiszen még nagyobb hatalmat biztosítunk a minket bitorló, egyeduralmat élvező, és tizennégy éve minket, Marosvásárhelyieket kisemmiző polgármesternek. Még az sem biztatás, hogy az elkövetkező másfél év (oly röpke idő), amely reménykedni hagy(-na) bennünket, itthon maradottakat, hogy eljön a helyhatósági választások ideje is, lesz újra magyar városi főpolgármester jelölt, valamelyik politika pártól, vagy egyáltalán más jelölt. Egy valaki más, aki a földön jár, nem több-tízezres eurós szuper-járgányokkal száguldozik, és gyakorlattal, már de elpusztítja a várost. Viszont most nem erről van szó, előugrottunk az időben, hiszékenyen, mint mindég.

Most gondoljunk az elkövetkező vasárnap, november 16-án, hogy ha elmegyünk a kékfüggöny mögé, hova és merre tesszük pecsétjeinket, mert biztosan attól függ az elkövetkező sok-sok esztendő is, amelyiknek részesei leszünk, és vagyunk.

(K.I.D)

Megint átvertek minket, megint átvertek és mi hagytuk!

2014-10-31                                                                                                         

Megint átvertek minket, megint átvertek és mi hagytuk!

Ma már bizonyára untig teli vagyunk azokkal a sajtóírásokkal, képernyőkkel, amelyekkel az elmúlt napokban teletűzdelték agyunkat. Ma már megvan a végeredmény, mert elpuskáztuk. Mondják ők a vesztesek, kik saját presztízsüket féltik, és közben elárulják egész nemzetünket.

Holnap lesz az a nap, amikor el is adják az országot, titkos paktumok alatt, amely igazán csak őket érdekli, minket, a népet csak megkeseríti.

Eddig tartott egy ideig a hitetgetésük, most meg bebizonyították, talán önmaguknak is, hogy a nép, az istenadta nép, hihetetlen, de megérett önmagához, és már nem hisz a semmit mondásban.

Mindezt optimistán mondom, hiszen biztos vagyok benne, hogy most is maradtak és nem kevesen a 18millió emberből-, aki pecsételésre életkorban jogosultak, hogy fogalmuk sincs, hogy mit csináltak vasárnap.

Itt mindenki vesztes, és vesztes nagyon sok évig. Évekig, meddig még többen elmennek, még szétrombolnak bennünket. A jó öreg történelem ismételte, mint mindég most is magát. Ez az ország nem képes még megszabadulni a megvesztegethető, kommunista bérenc – tanóc láb újak közötti nyalogatásról.

Itthon Marosvásárhelyen , kistérségeink, óhajtott kultúránk, örökölt örömszokásaink,  hagyományaink  teljesen eltűnnek a süllyesztőben. Porrá válik létünk, semmissé itthoni reményünk.  Ha nem ébredünk fel hamupipőke álmunkból, hogy jön a királyfi, vagy csak a herceg – az már nem fog megtörténni. Két évig, a fennmaradó ideig nem figyelünk egymásra, ha nem teszünk egymásért, a következő pecsételésre szólítók megint, mint annyiszor eljátsszák hátunk mögött, fölöttünk sorsainkat. Akkor viszont helyileg. Tanúluk kell – hallottuk eddig, haljuk most is - hibáinkból fölteszik a naiv kérdést egyesek, kérdezik a balgát, és azt mondják korai még beszélni erről. Még nincs az Rmdsz-nek beágyazott embere kit polgimesternek készít a jelöltségre, sehol sem hallani az EMNP tanácsjelöltjeit – zagyvák vagyunk, és félrevezetettek, becsapottak.

Csak tátongnak, mint hal a vízhiányban a nagyobbik párt helyhatósági képviselői, és nyalogatják sebeiket, mikor a kisebbik pártot hallani sem lehet.

Több mint18 millióan kellett volna, odategyük a pecsétjeinket voltak sokan kik elmentek, de voltak sokan, akik nem mentek el. Miért is tették volna.

Tisztában vagyok azzal, hogy most arról beszélni, hogy ott van az az ember kiterített fotója kit mi Marosvásárhelyiek megvetünk, és évek óta csak nyalogassuk sebeinket, ha itthon maradtunk. Viszont nem tudom nyugalommal azt sem kijelenteni, hogy az a 337 és félezer ember ki a nagyobbik magyarságot képviselő pártra tette a pecsétjét, talán tudatosan, vagy hiszékenyen, vagy megszokásból csupán a veszélyt támogatja, amely ránk leselkedik. A Vörös veszélyt, a kommunizmust. A majd tízmillió pecsételőből országszerte összesen 392000 –en tettük pecsétjeinket a Magyarságra, most azt hiszem, hogy behunyva szemeinket, egy nem a vörös mezőbe kell tegyük a pecsétjeinket egy hét múlva. Amint ismert eladták fejünk fölött jogainkat. Megint hazudtak nekünk, de még nem jutottak révbe. Most azt mondom itthon Marosvásárhelyen is többen menjük és tegyük szavazatunkat nem Pontára. Azt gondolom, hogy ha lehet még hinni a szavazatainkban, akkor mi, közösen meg tudjuk változtatni az akaratot, amelyet nem érdekeinkben, minket kizárva, a hátunk mögött hoznak.

Most visszatérhetünk ide saját otthonunkra, saját városunkra egyesíthetünk, mert azt a felelős vezetők nem teszik. Nem teszik már évek óta, és rendesen mi vagyunk a vesztesek itt is. Most egy ideig nyugodtan vonulhatnak a megválasztottak a jól kiérdemelt csendben, az ígérgetések ideje lejárt, és magasról tesznek ránk!

Tiszteltjeim: Mondjátok miért nem fogunk össze, miért nem állunk ki jogainkért, hiszen azon jogokat kiérdemeltük, kiérdemeltük busásan. Csak az idősebbek tudják igazán, talán már.

Teljesen fölösleges volt ez a rengeteg pénzkidobás a tegnap, és az elmúlt hónapban – tudtuk úgy is, hogy nem lesz egyik szimpatikus magyar jelöltből sem elnök. Tudtuk, részemről nem is hittem, sajnos ebben.

Nem beszéltek arról fiúk, hogy HAZUDTATOK A MAROSVÁSÁRHELYI ORVOSI EGYETEM MAGYAR KARÁVAL KAPCSOLATOSAN. Folyamatosan, kitartóan hülyitettétek a szavazóitokat. Nem beszéltek arról, hogy TI azzal támogatjátok a korrupciót, hogy apósoknak, rokonoknak több millió eurót osztotok szét a közpénzekből, és bármennyire evidens legyen egy PÁRTBELI társatok BŰNÖSSÉGE, megmentitek, kiálltok mellette még akkor is ha HAMISIT, LOP, RABOL, CSÚSZÓPÉNZT VESZ EL., HA A TI ÉRDEKEITEKET SZÓLGÁLJA, MERT HA NEM FELEDÉSBE MERÜL - ÉS KÖZÖTTETEK SINCS ÖSSZEFOGÁS. Nem is szóltok tisztelt polgártársaink arról, hogy miként megy az üzletetek manapság szerte az országban, és országon kívül, a mi pénzeinkből.  Nem beszéltek arról, hogy egy tálból esztek köztörvényes, elitélt politikustársaitokkal, együtt üzleteltek velük. Ehelyett meseszöveget, hangban és írásban, mint nemrégen jól bevált hamis szokás szerint, hazugságokat nyilatkoztok a tulajdonotokba lévő médián keresztül a köztudatba. Nyilatkozat előtt le ellenőriztetitek a sajtót, hogy mit képvisel csicskásaitokkal. Nem létezik szabad sajtó, mert megfertőzték mindeniket, vagy ti vagy ellenlábasaitok, a másik nyelven beszélők.

Tisztelt András, Kedves másik alpolgármester, Maior úr, meg tisztelt doktor Florea Dorin:

Hárman vagytok a bagázsban akit mi tartunk el, mi a városban élők. Mit kapunk cserében?

Fertőzött levegőt, értelmetlenül elpusztított zöldövezetet, értelmetlen pénzeink elherdálását tárgyaljátok éppen a hátunk megett, és rendszeresen megszavaztok számunkra lényegtelen rengeteg pénzeinkbe kerülő fölösleges dolgokat. Munkahelyet nem adtok, nem adtok semmit, amiért büszkék legyünk rátok, most meg azt mondjátok, hogy az elmúlt választások eredményei mást mutogatnak. Attól még csak megint vörösbe színeződött az ég hosszú évekig, ti megint eladtátok jussunkat harminc kopejkáért. (Mert nem is ezüst.)

Pecsételések előtt, pecsételések közben

Pecsételések előtt, pecsételések közben…

Óriási a tét, eddig nagyjából tudjuk ezt, különösen azért, mert a nagyobb képviselő párt megint kihátrált a nemzetét képviselők mellől.  Gyáván olyan zárt ajtók mögötti egyezségeket kötött, hogy nekik megint jó legyen és a gőzölgő fazék mellett maradhassanak, semmibe véve az erdélyi magyarok tanítását, vezetését. Most gondoljunk azon erdélyi magyarokra, a Székelyekre akik nem ülnek egész nap a számítógép monitorjai előtt, vagy a televíziók román adóit sem csodálják. Gondoljunk most azokra, akik már beletörődtek a sorsaikban, és ott élnek az általunk szeretett megvetett távoli vidéken, falvakban. Gondoljunk most azokra, akiket majd huszonöt év után sikeresen a hatalmi harcokkal, a hatalmas pénzekkel, a Média saját célra való megvásárlásaival, hitelesen butítják a népet!

Tiszteltjeim!: Azon némberekhez kevésbé jutott el, ha egyáltalán eljutott az üzenet, a városlakók üzenete. Azok mint eddig is, és mint mindég jóhiszemülten  egyet ismernek, egyről tudnak, és egy megmondó ember véleményére hallgatnak, aki, akik megint átverték, elhagyták őket. Milyen nyáj az, kedves olvasó, mi a véleménye, akit elhagyott a juhász, hogyan lehetséges azt a jámborságot összefogni, orránál fogva vezetni, ha ők is felhagytak velük?

A nagyobbik képviseleti párt elnöke kétszeresen ex államfőjelölt kihátrált a felelősség alól, mert megijedt a népharagtól, a következményektől, ha netalán nyilvánosan kijelenti szándékát, hogy sötét tervei között az érdekvédelmi szervezet érdekeit látja csupán. Hebeget ide, hebegett oda, s aszonta: „…az erdélyi magyar szavazók nehéz döntés előtt állnak az elnökválasztás második fordulójában.

Aki mégis élni kíván állampolgári jogával, annak azt javasoljuk, hogy belátása szerint szavazzon november 16-án.”

Viszont mi tudjuk, hogy a nép nem eléggé informált, nem eléggé tudatosított, abban, hogy ha elmegy pecsételni a rákövetkező vasárnap, a templomozás után kire és hogyan fogja megtenni azt.

Aki évtizedek óta ígérgeti az Autonómiát, aki évtizedek óta most mikor szorult a hurok elkövette azt a milliók számára nem ismert tervezetet amelyet közvitára bocsájtott – megalkuvóan az utolsó percen, most nyilvánosan röhög a markában és visszakozik. Félti a jussát, és nem meri kijelenteni, hogy ő bizony elárulta nyilvánosan megint nemzetét!

A Szövetségi Állandó Tanács zárt ajtók mögötti döntését már napokkal ezelőtt , sőt hónapokkal ezelőtt tudni lehetett, hiszen már többszörösen elmondta, kijelentette ex államelnökjelölt, hogy ők bizony nem lesznek elnökök, de támogatni fogják a népre való hatásukkal a legnagyobbik vörös pártot.

Taktikai lépés volt mondhatjuk mi kirekesztettek, megmaradnak a húsosfazék mellett is, a már-már nyilvánosságot kapott elburjánzott korrupciós ügyeikben, csak azért, hogy saját érdekeiket védjék, és vigyék előre. Nem a népét, Tiszteltjeim! Nem szándékozok most feketeábrándokat kergetni, azt viszont elmondhatom a kishangú, sokak által ismeretlen Erdély szerte ismeretlen Székelyföldi tervezetnek annyi. Ahogyan jött, szép csendben, ugyanolyan szép csendben elhallik.  De ne térjünk el a témától, márpedig régen sebbe váj.

Nem tanácsolták a nagy magyar ex államelnök jelöltnek a hátérben maradó főnökei, hogy lépjen a piros sárga kék kokárdára, mert úgy is tudták, hogy nem kell neki mondani, hanem azt tették, ami elvárható volt tőlük – Elhagyták népeiket, mert már nincs szükség rájuk egy ideig.

Mint annyiszor huszonöt év alatt. Viszont erről nem beszélnek azon honfitársainknak, akik még ma is olyan helyeken élnek ahová a gólya viszi a hírt, vagy a naplemente jelenti az estét.

Mivel Hajrá Hunornak nem volt elég vér a pucájában, és a háttértársaságának sem, a magyar és román közvélemény előtt kimondani a nyilvánvalót, tegyük meg mi helyette:

 Az RMDSZ Victor Pontát támogatja a romániai elnökválasztás második fordulójában.

A  választói akarattal szembemenő, abszurd, logikátlan és üres, semmi-döntésével az RMDSZ ismét nyomatékosította: nem egy, a jelen valóságát tisztán látó, de a jövő felé tekintő, modern, európai alakulat, hanem egy múltban ragadt, inkonzekvens, a Román Kommunista Pártéhoz hasonló struktúrával rendelkező és hasonló módon operáló érdekcsoportok tömörülése, akiknek minden elvnél és ideológiánál fontosabb a nagybetűs hatalom.

Most jött el az a pillanat, amikor Kelemennek ki kellett volna mondani azt, amit gondol, amit és amiben valójában hisz. Nekünk erdélyi magyaroknak tudnunk kell, hogy azok, akik közösségünk vezetésére jelentkeztek milyen politikai ideológiai irányt képviselnek. Nem tette meg, nem vonta le az evidens következtetést.

Gyávaságra vallanak a naiv érdeklődő számára ezen kijelentés, de mi jól tudjuk, hogy egyáltalán nem az! Mi jól tudjuk, és ez a dolgunk, hogy ne hallgassuk el, mondjuk ki, hangosan, hogy MEGINT BECSAPTAK, ELÁRULTAK MINKET!

Tehát feleim: a döntés a mi kezünkben van! Nem magyarázkodok, csak annyit jegyzek meg, hogy ha már a vasárnapi ebéd előtt ott kicsiny elfelejtett falvainkban, templomból kijövet, ne térjenek meg, hanem mmenjetekhaza, úgy sem tőlünk függ az államelnök választás.

péntek, 2014. november 7.