Pecsételések előtt, pecsételések közben

Pecsételések előtt, pecsételések közben…

Óriási a tét, eddig nagyjából tudjuk ezt, különösen azért, mert a nagyobb képviselő párt megint kihátrált a nemzetét képviselők mellől.  Gyáván olyan zárt ajtók mögötti egyezségeket kötött, hogy nekik megint jó legyen és a gőzölgő fazék mellett maradhassanak, semmibe véve az erdélyi magyarok tanítását, vezetését. Most gondoljunk azon erdélyi magyarokra, a Székelyekre akik nem ülnek egész nap a számítógép monitorjai előtt, vagy a televíziók román adóit sem csodálják. Gondoljunk most azokra, akik már beletörődtek a sorsaikban, és ott élnek az általunk szeretett megvetett távoli vidéken, falvakban. Gondoljunk most azokra, akiket majd huszonöt év után sikeresen a hatalmi harcokkal, a hatalmas pénzekkel, a Média saját célra való megvásárlásaival, hitelesen butítják a népet!

Tiszteltjeim!: Azon némberekhez kevésbé jutott el, ha egyáltalán eljutott az üzenet, a városlakók üzenete. Azok mint eddig is, és mint mindég jóhiszemülten  egyet ismernek, egyről tudnak, és egy megmondó ember véleményére hallgatnak, aki, akik megint átverték, elhagyták őket. Milyen nyáj az, kedves olvasó, mi a véleménye, akit elhagyott a juhász, hogyan lehetséges azt a jámborságot összefogni, orránál fogva vezetni, ha ők is felhagytak velük?

A nagyobbik képviseleti párt elnöke kétszeresen ex államfőjelölt kihátrált a felelősség alól, mert megijedt a népharagtól, a következményektől, ha netalán nyilvánosan kijelenti szándékát, hogy sötét tervei között az érdekvédelmi szervezet érdekeit látja csupán. Hebeget ide, hebegett oda, s aszonta: „…az erdélyi magyar szavazók nehéz döntés előtt állnak az elnökválasztás második fordulójában.

Aki mégis élni kíván állampolgári jogával, annak azt javasoljuk, hogy belátása szerint szavazzon november 16-án.”

Viszont mi tudjuk, hogy a nép nem eléggé informált, nem eléggé tudatosított, abban, hogy ha elmegy pecsételni a rákövetkező vasárnap, a templomozás után kire és hogyan fogja megtenni azt.

Aki évtizedek óta ígérgeti az Autonómiát, aki évtizedek óta most mikor szorult a hurok elkövette azt a milliók számára nem ismert tervezetet amelyet közvitára bocsájtott – megalkuvóan az utolsó percen, most nyilvánosan röhög a markában és visszakozik. Félti a jussát, és nem meri kijelenteni, hogy ő bizony elárulta nyilvánosan megint nemzetét!

A Szövetségi Állandó Tanács zárt ajtók mögötti döntését már napokkal ezelőtt , sőt hónapokkal ezelőtt tudni lehetett, hiszen már többszörösen elmondta, kijelentette ex államelnökjelölt, hogy ők bizony nem lesznek elnökök, de támogatni fogják a népre való hatásukkal a legnagyobbik vörös pártot.

Taktikai lépés volt mondhatjuk mi kirekesztettek, megmaradnak a húsosfazék mellett is, a már-már nyilvánosságot kapott elburjánzott korrupciós ügyeikben, csak azért, hogy saját érdekeiket védjék, és vigyék előre. Nem a népét, Tiszteltjeim! Nem szándékozok most feketeábrándokat kergetni, azt viszont elmondhatom a kishangú, sokak által ismeretlen Erdély szerte ismeretlen Székelyföldi tervezetnek annyi. Ahogyan jött, szép csendben, ugyanolyan szép csendben elhallik.  De ne térjünk el a témától, márpedig régen sebbe váj.

Nem tanácsolták a nagy magyar ex államelnök jelöltnek a hátérben maradó főnökei, hogy lépjen a piros sárga kék kokárdára, mert úgy is tudták, hogy nem kell neki mondani, hanem azt tették, ami elvárható volt tőlük – Elhagyták népeiket, mert már nincs szükség rájuk egy ideig.

Mint annyiszor huszonöt év alatt. Viszont erről nem beszélnek azon honfitársainknak, akik még ma is olyan helyeken élnek ahová a gólya viszi a hírt, vagy a naplemente jelenti az estét.

Mivel Hajrá Hunornak nem volt elég vér a pucájában, és a háttértársaságának sem, a magyar és román közvélemény előtt kimondani a nyilvánvalót, tegyük meg mi helyette:

 Az RMDSZ Victor Pontát támogatja a romániai elnökválasztás második fordulójában.

A  választói akarattal szembemenő, abszurd, logikátlan és üres, semmi-döntésével az RMDSZ ismét nyomatékosította: nem egy, a jelen valóságát tisztán látó, de a jövő felé tekintő, modern, európai alakulat, hanem egy múltban ragadt, inkonzekvens, a Román Kommunista Pártéhoz hasonló struktúrával rendelkező és hasonló módon operáló érdekcsoportok tömörülése, akiknek minden elvnél és ideológiánál fontosabb a nagybetűs hatalom.

Most jött el az a pillanat, amikor Kelemennek ki kellett volna mondani azt, amit gondol, amit és amiben valójában hisz. Nekünk erdélyi magyaroknak tudnunk kell, hogy azok, akik közösségünk vezetésére jelentkeztek milyen politikai ideológiai irányt képviselnek. Nem tette meg, nem vonta le az evidens következtetést.

Gyávaságra vallanak a naiv érdeklődő számára ezen kijelentés, de mi jól tudjuk, hogy egyáltalán nem az! Mi jól tudjuk, és ez a dolgunk, hogy ne hallgassuk el, mondjuk ki, hangosan, hogy MEGINT BECSAPTAK, ELÁRULTAK MINKET!

Tehát feleim: a döntés a mi kezünkben van! Nem magyarázkodok, csak annyit jegyzek meg, hogy ha már a vasárnapi ebéd előtt ott kicsiny elfelejtett falvainkban, templomból kijövet, ne térjenek meg, hanem mmenjetekhaza, úgy sem tőlünk függ az államelnök választás.

péntek, 2014. november 7.