nem tehetem azt, hogy elhallgatok, most…

 nem tehetem azt, hogy elhallgatok, most…

„Egyszer. Mindig csak egyszer. Mindig először, mindig utoljára. Nem a törvényt keresni. Szabadnak lenni. Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... a küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, vagy meghalva élni. Aki ezt elérte, szabad. És ha szabad, belátja, hogy nem érdemes mást, csak a legtöbbet.” (Hamvas Béla) 

A tömeg igazi ereje....

Azt kérdezem, Tiszteljem, tőletek, hogy mi a véleményetek: ha nem lettek volna huszonhat éve az első szabad választások, és a nép nem lett volna arra tanítva, hogy az urnákhoz járuljon, (néha megszokásból, jó magaviselet végett), mi lett volna itt? Talán Káosz? Talán egetverő földindulás, vagy mint régebben magunk közül válogatnánk ki időnként, azt, aki törzsünk vezetésére képes, és így megszűnne a csalás, az önámítás, az ön siralmazás, az ön…., az ön…. sok egyéb. Sok egyéb, amiről a közösségi oldalak, és nem a sajtó sorai, meg tv képernyők tudósítanak. Sok nullázott vélemény, vagy alaptalan vádaskodás az ismeretlenek fele, amikor a helyzet magaslatán dolgavégezetlenül szorult hurok a véleményformálónak, az önkényesen kiválasztott barbár hóhérok által.

A megindító kérdésre visszatérve, ki az közülünk ki elmeri mondani, hogy mindent megtett maga részéről (és még más embereknek is szólt) azért, hogy itthon okosan dőljön el a sorunk, és ne nézzük végig tétlenül, hogyan rombolja végig városunkat az oda nem illő beragadt gyilkos vezér. Ki az, aki elhitte ezt a maszlagot?  Elmondhatjuk, hogy sokan vagyunk. Igaz? De megállapítják mások, engedélyünkkel, hogy nem elegen, hiszen a másik maradt. Talán ott legbelül nem is különösebben érdekel bennünket már az egész katasztrofális helyzet. Megcsömöröltünk, szajkózzuk az egyszavas gondolatot, ha lenne, ki meghallgassa. De azért szajkózzuk. Nem gondolkozzunk kicsit sem már, és nem érdekel sem a jelen, a jövő legkevésbé. Többségünk, legnagyobb gondunk a mai nap túlélése. Viszont ezeken a kérdéseken el kellene, gondolkozzunk mindannyian:

1.)  Ha kicsit visszaemlékszünk a kampány előtti hajrára, akkor eszünkbe juthat, hogy volt egy most már retorikus kijelentése valakinek: Marosvásárhelyen nem lesz lecsó.

Ebből kifolyólag azonnal szép csendesen levette gondjait az RMDSZ vezérkara a városkánkban induló jelöltekről, jelöltről. Tehát lemondott róla, így rólunk is. Mert ugyebár azt senki nem hiszi, hogy az utolsó pillanatok előtt mindent levetkőzött addigi magasröptű politikus cselekedete azért történt, hogy magához vonzon némely kalandor potenciális pecsételő polgárt. Ő azt tudta anélkül is, (reméljük, legalábbis), hogy többen kedvelik, többéves tettei miatt a kis megmaradt közösségért, mint amennyire szidják. Azért tette, mert betelt a h…..zacskója neki is, mint régen nekünk az érdekeiket képviselő vezérektől, ott a másik városban. Csak lehet, hogy ez hiba volt a stábja részéről, hogy nem mondták el neki, és neki meg az, hogy nem jutott eszében elmondani azt, amit gondol. Hangosan. A nagy összefogásban.

2.)  Tehát ha elkönyveljük az első pont sorai között elrejtett gondolatot (és nem ítélünk), akkor már azt is könnyebb megértenünk, hogy a cél itt a (vezérkarok által, mindkét politikai párt vezérei, mert a harmadik most nem számít), eldöntetett még késő ősszel, tavasszal, hogy nem érdekeltek Florea leültetésében. Azért került a képbe, hirtelen Szatmár. Amúgy sikeresen. Persze nem azért, egyáltalán, mert a képeiket viselők szövetségének hadai titkos egyezségek által nyerték el az új polgármesteri tisztességet, hanem a Szatmári nép, a szatmári akarat. Akik nemzetiség nélkül, de azt akarták, hogy más, egy új polgármester kerüljön a székbe. "Csak ember legyen": ahogyan ott a szórványban mondják, mintegy milyen nemzetiségű. Nagyjából érthető, eddig, igaz?

Erre épített az új párt okos, törvények által kinevezett vezére, amikor folyton azt hangoztatta, nekünk, hogy: Nem etnikai kampányra van szükség, hanem arra, hogy Floreát leváltsuk. Közösen. Így egyszerűen. Ebből nem tanult a vásárhelyi politikusi érdekeiket képviselők siserehada, és azok kik melléje szegültek az utolsó pillanatban. Ezek már tudták titokban az eredményt, csak hagyták a pórnépet megfőni a saját zsírjukban. (Azt gondolom, nem mellékesen, hogy ebben a csoportban tartozik a felelős jelölt is, akkor még. De ez kiderül a napokban.)

3.)  Talán a harmadik a legfontosabb gondolatsor: (ha nem az kérlek, írd meg véleményedet): Az elkövetkező időben – mert hagyjuk a teóriát, hogy ősszel elviszik bilincsben zsarnok polgimestert, és akkor majd előrehozott választások lesznek.  Addig még pusztítja a várost és környezetét – a megint érdekeiket képviselők tanácsosokból lett a városi többség, a Cuclis tanácsosokból (minden sértés nélkül, egyénekre szabva, az új beosztás miatt, egyelőre), nem hagyhatjuk szabadon visszafojtott lélegzetünket, mert ezek semmihez nem értenek, és ezt a beragadt nemzet gyűlölő bürger mester is tudja. Itt még ma is azok kikre figyel a like sajtó még ma is azt zengik, hangoztatják, kettős kórusban, hogy itthon, nem volt etnikai kampány, szavazás, és közülük egyik túlismert már. Azt mondják, ami megszokott: Mindég a másik a hibás.

4.)  Mi lesz itt a kérdés, a következőkben: Az ami a napi sajtó likoldalain megjelenik, bár lehetne igaz is, és megoldódna a helyzet, hogy így az ANI, stb. stb. csak azt mellőzik többen odaírni, amit az ANI munkatársa mondott, a delelőt: Lehet. Lehet, de nem biztos. És itt eljutottunk a legfontosabb gondolatig:

5.)  Azt kell tenned, ami megengedett a törvény értelmében, neked is felebarátom városodért! Neked is részt kell venni a tanácsüléseken, neked is ki kell lépned a képernyők mögül, és önkéntességből, a városodért kell dolgoznod, ingyen. Igen ingyen. Nem új-kifejezés szerint: Nem opportunista megélhetési politikusokra van szükséged.

Láthatod, hogy a politikum tizenhat éve nem tudja, nem akarta leváltani a városodat romboló polgármestert, csak hitegetett téged. Láthatod azt is, hogy csak üres beszéd és időpocsékolás az életed. Mit szólsz. Akarsz tenni valamit, érdekedben, a városod a társaid érdekében? Fontold meg a következőket:

„Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.” (Hamvas Béla) 

Tehát, hajlandó vagy megtenni azt, amire eddig nem is számítottál, csak a képernyőkön látod, hallod társaidtól, gyerekeidtől kik már nem élnek itt? Hajlandó vagy segíteni magadon, segíteni a városodon, és lesz….ni a politikumot? Tudhatod, volt rá példa, hogy nem számíthatsz az újdonsült tanácsosokra, egyik sorból sem, mert már induláskor megvásároltattak. Nem a korrupció miatt föltétlen, hanem azért mert a városromboló vezér mindenre képes, és körmönfont. Ők meg gyengék, a cuclis tanácsosok, tapasztalatlanok.  Hajlandó vagy otthagyni komfortzónádat, a megmaradt városodért?!

6.)  Utógondolatként: Remélem, tudod, hogy a képernyők mögött, okoskodásod, meg az, hogy tervezed:szépen elhúzol messze innen, (persze ha már régen megtetted, de jobban tudod, hogy itthon mi a helyzet, onnan ahol évek óta vagy éppen) meg az, hogy minden meghirdetett tüntetést (lepkefingot) likolsz, részvételeddel biztosítasz,  itt a képernyőkön, viszont mikor sorra kerül sűrű naptáradban, feledésbe merül és ott sem vagy. Azzal nem segítesz, sem magadon, (akivel legjobban törődsz), hogy sehol sem vagy jelen, csak buta megjegyzéseid, és elvárásaid vannak. Vállald, hogy jelen legyél, abban, ami körülötted történik, és ne hagyd, hogy a korrupt politikusok szétverjék, engedélyed nélkül városod. A tiedet.

7.)  Befejezésül: Lássuk, kinek van bátorsága úgy gondolkodni, ahogyan egy korosztályához illő, de azt meghazudtoló emberkének?  

K.I.D.

„Csak tévedéseknek van szükségük elméletre. - Csak az erőtlennek van szüksége hatalomra.”  (Hamvas Béla )