Mélygarázs (parkírozó) újratöltve vagyis

                                  Két bolond százat tesz, vagy még többet.

Lamborghinik a főtéri alul parkolóba

Tudom, hogy régebben láttam valahol egy képzeletbeli háromdimenziós kisfilmet a bolondok által elképzelt Főtér alatti parkolóhelyről. Viszont most nem találom, hiszen koppintás volt több mint valószínű és törölte a rendszer.

Értelmetlen ezekben a sorokban arra kitérni, beszélni, hogy mennyire fogalmunk sincsen arról, hogy mi történik a polgármesteri hivatalban. Mennyire nem ismerjük, és nem is merünk élni jogainkkal. A városi tanácsost tőrvény kötelezi, hogy legyen átlátható cselekedete, erre esküdött, többek között, ugyanakkor megtiltja, hogy beszéljen nyíltan mindenről. (Persze kérdés ki tartja be.)

Kétezer hétben, az akkor még korhoz illő, rangot képviselő RMDSZ tanácsosok megszavazták egy alku árán, természetesen az ”Éneklő kút”, a Bodor Péter margitszigeti éneklő kút másának a főtéri felállítását, és szintén főtéri mélygarázs, parkoló építését. (Ne feledjük, Florea akkor még csak hét éves volt a hivatalban, a város kormánynál, pontosan mint egy jól fejlett első osztályos gyerek.) „Éneklő kút” link határozat 2007 

Itt       https://issuu.com/d.k.mvcivilszervezet/docs/224:

Bodor Péter zenélő kút Marosvásárhely 1905

Akkor még lehet túlerőben lett volna a városban élők, a városiak még itthon élők hada, a magyarok és románok egyaránt. Ma némely román nyelvű napilapok hasábjain olvasom, hogy miért veszélyes ez az eszement tervezet, és kezdik magyarázni a későn jötteknek, és születőeknek, hogy a város főtere úgy ahogyan van műemlékvédelmileg védet, és leírják, ki hosszabban, ki rövidebben az okát, hogy miért.

Aztán jött kétezer kilenc, amikor májusi orgonafelhőben, heves, huzamosabb vita után (így jegyezték az akkor ott lévők) félig – meddig megszavazták egy előtanulmány elvégzését, a mélygarázs megvalósíthatóságáról.
Határozat tervezet és tanácskozási jegyzőkönyv Itt: és Itt.

 Aztán megállt, illetve leállt az ügy. A két városvezér (Florea és Maior), és a csatlósaik más utakról, helyekről, forrásokból zsuppolták meg a város vagyonától.

Például ebben az időszakban fogalmazottak meg a sportszerződések, ekkoriban épült szép csendesen a második futballstadion, a meglévő mögé, és ezekben az időkben szavazta meg a város hő és meleg víz ellátását maga részére a város. Bizonyára emlékeztek, mikor azon okoskodtunk némelyek közölünk, hogy most hogyan és miből szereltessünk magánfűtést lakásainkban, mikor a régen megszokott meghalt, befuccsolt. (Arra is emlékeztek, bizonyára, hogy hány kisnyugdíjas adta garanciába házát a polgármesteri hivatalnak, a hitelért amelyet a magán központi fűtésért kaptak. De ez egy másik téma.) Tény, hogy mindkettőnek ismerjük jelenkori történeteit. Mindvégig a fizetett tanácsosok között vagy hárman négyen cserélődtek, időközi választások előtt, mert vannak kik a közi választások után is legrégebbiek, vagy régiek a városi tanácsban, a vesztesség hellyel közzel maradt.

Hát nem szégyen ez reánk nézve, tisztelt itthon tartozkodó és élő Marosvásárhelyiek?

Mert ugyebár nem nehéz, félhíres vagy Facebook híres emberke ként csoportelsőként, és csoportosan kintről osztani az eszet, és dirigálni, és sokkal jobban tudni, mint mi itthon (akik nem szaladtunk el), hogy hogyan tegyük dolgainkat. Manappság filmet nézünk, pattogatott kukoricával keverve, havonta egyszer, és jobban tudjuk, hogy mi a helyzet a városi tanácsban.

Mint holmi olcsó ócska zsibvásár tagjai türemlünk csoportba, vezényszóra éljenezve, tapsikolva a „Marosvásárhely” csoport előkelő, rangos kivállasztott tagjai mint az általuk aligha feledve az 50 évig tartó romániai egypártrendszert.

Annak szomorúbb része az, amely az adófizetőt illeti lehet, hogy ezen többezres csődületet számláló csoport naponta bekotyogó, befröcsögő eminens főfenejáró tagjait egy a városi tanács, városi új párt adminisztrátora, Hajdú vagy Herman Christian Mark siránkozó úrfija orruktól fogva vezetgeti, egy másik, egynevű doktoréval karöltve. De megint ez egy másik téma, de velünk van, velünk él, naponta mi tápláljuk, ahelyett, hogy tegyünk érte, tegyünk magunkért, és ne csak elvárásaink legyenek, miközben fizetünk is érte. Az nem igaz, hogy vásárhely ennyire „kiürült”, és érdektelenné vált, hogy ennyire beteljesedett, a régen, a kilencvenes években zárt-körökben kimondott ma már igazság, hogy lassan de Bele fog fáradni a még itt élő polgár, és közömbös lesz minden iránt, csak hagyják túlélni.

Közben a közelmúltban boldogan de már másodjára székében marad a városvezér, mert újrapecsételtük, jobb híján nem lévén más, ki elnyerte bizalmunkat. (Tök mindegy, hogy ki volt a szövetség részéről a jelőlt. Már akkor bebizonyosodott, hogy nem az volt a cél, hogy lecseréljék, és ez napjainkban is tart.)

De még két-ezertizenegybe jutottunk kicsit csak, amikor a szülinapom napján megszavazta a városi többségi tanács által eldöntött az előzőleg jóváhagyott végrehajtási terv alapján a Főtér szétverését, és a mélygarázs , 400 autós parkírozó megépítését, a szövetség képviselete nélkül.

Ha visszaemlékeztek, voltak annak idején holmi csöndes, rövid ideig tartó méltatlankodások, de csak annyi. A terv és a tanácsi határozat szabad kezet adott a hivatal hóhérjainak a végrehajtásra.

2011 határozati jegyzőkönyv és határozat: Itt és Itt

“A tanulmány készítője és a városi főépítész együtt mutatta be a képviselőtestület előtt a főtér alatti parkoló három változatát tartalmazó tervet. A variánsok

közül a 415 férőhelyes, 12.320 négyzetméteren elterülő egyszintes tervet ajánlotta a tervező, melyet a parkolóhelyek számát és az építkezés költségeit összevetve a legmegfelelőbbnek vél. Mihaela Miheţ városi főépítész kifejtette, minden szükséges jóváhagyást megkaptak, a testületen múlik csupán a főtér sorsa, mert amennyiben elvetik a tervet, „kiirtják az életet a központból” – fogalmazott a főépítész asszony.

A szavazást megelőzően több pró és kontra érv hangzott el, a város polgármestere hevesen szorgalmazta az igenlő szavazatokat, úgy értékelte, egy történelmi

pillanatot írhatott volna a tanács a tervezet jóváhagyásával. Az utolsó napirendi pontként szavazásra bocsátott tervezetet végül tizenegy igen, hét nem és három tartózkodás mellett elvetették. Kolozsváry Zoltán, az RMDSZ-frakció vezetője határozottan a terv megvalósítása ellen érvelt, ehelyett alternatív megoldás kidolgozására ösztönözte a döntéshozókat: „Több okból kifolyólag is elutasítjuk a projektet. Először is, a munkálatokkal három évig felforgatjuk a főteret és ezzel együtt a városlakók életét. Másodsorban, a szakemberek véleménye szerint, a főtér alatti talaj nem megfelelő a megvalósítani kívánt projekthez, végül pedig, mi

fokozatosan ki szeretnénk szorítani a főtéri közlekedést, de amennyiben parkolót létesítünk, erről végleg lemondhatunk.” A frakcióvezető kifejtette, hiába kerül

terítékre jövő hónapban ismét a terv, a RMDSZ tanácsosai sosem fognak ebbe beleegyezni: – Mi ezzel szemben három emeletes parkolót szorgalmazunk a központ környékére, a Bolgárok terére, a színház mögé és a Szentgyörgy térre. Ezekben akár még több parkolóhely is lehet, mint a főtér alá tervezett mélygarázsban – foglalta össze érveit Kolozsváry.

Ezzel szemben Florea nemtetszését fejezte ki, hogy egy újabb több eves munka gyümölcsét vetették sutba a tanácsosok. „Garanciát akartak arra vonatkozóan,

hogy a főtér arculata miképpen változik. Azt hiszem, ez senkiben nem kellene félelmet keltsen, mert manapság a legmagasabb ízlést kielégítően rendezik a zöldövezeteket” – nyilatkozott keserű szájízzel az ülést követően a polgármester, aki egyenesen Borbély Lászlónak üzenve azt ajánlotta, amennyiben

az RMDSZ-frakciónak kételye van a főtér felszínének kialakítását illetően, a polgármesteri hivatal elvégzi a parkoló munkálatait, a felszín visszaállítását

pedig a környezetvédelmi miniszterre bízza, oldja azt meg európai uniós forrásokból.” Központ

      Polgármesteri hivatal azóta már megszüntet, napilapjának cikke

Közben rohamosan közeledtek a 2012 –es önkormányzati választások, amikor az ellenzék, a szövetség, még akkoriban azzal, és úgy állt ellen, hogy nem szavazott semmit meg a benyújtott tervezetekből. Készültek, elvileg készülgettek a pecsételesdőire, az akkori RMDSZ városi tanácsosok. Persze végül is, lemeszelték a város magyarságát, megint az akkori politikai vezérek háttéralkui miatt, de ezt még megéljük.

Ha még mostanáig sem világos sokak szerint, akik azt hiszik, hogy demokráciában élnek és tétlenül nézik, passzívan figyelik a közpénzek elherdálását, hamar csipkedjék meg magukat, hogy felébredjenek. Meg az sem tőlünk függ – mondjuk, ma már egyre többen -, hogy mi akik a közpénzek szétlopkodásának, az örökségeink szándékos, jól meghatározott eltüntetésének csöndes, belül-síró, aggott, megöregedett szemlélői vagyunk, hagyjuk a tudatlan jövendőt, a gyerekeink helyébe költőzni, a betelepülőt, hogy őseink sírjain örömtáncot járjanak.

Húsz - tizennyolcas év második hónapja, megint egy agyförmedvényre készteti a városlakókat, és azok fel esküdt tanácsosait, a polgármester és annak bandájának eszelős városrombolási terveit figyelembe véve.

Két-ezertizennyolc február közepén megint született egy határozattervezet a a főtéri mélygarázs, most már végrehajtásának a jóváhagyásáról. Itt olvasható a tervezet. 

A fiatal itt élő, ám nem itt felcseperedő román újságot író alkalmazott, is fel – felháborodottságának adott hangot, tegnap, a holnaputáni szavazatról, a mélygarázst illetően, karöltve az új városi párt elnökével, a saját sajtójának becézett oldalakon, hogy megint hét millió eurót szándékozik ellopkodni a városi tanácsosok részvételével, a városvezírek. Mert meg fogják szavazni, a többség, kiknek mesélnünk kell, hogy hol van, (volt), a tornakert, vagy a Maros vendéglő, vagy a Bukaresti cukrászda, meg a Lidó, a békás szökőkútról ne is beszéljünk a főtéren, hiszen nekik az már nagyon rég volt. Meg fogják szavazni a harminchárom millió lejes befektetést, azért, mert beleszédültek abba, hogy városukban nem épül semmi, és nincsen ahol parkoljanak.

(Nem mindegy: ti ott kik, okoskodnak, otthon és odaát a tömörültek láthatjátok: ezért jobb ha hallgattok, és nem a Facebookon kántáltok, ha már nem itt éltek velünk, és itt hagytátok szeretett városotokat.)

Engem, minket, és családjainkat is a fél évszázadot már régebb elhagyók törzsgyökeres itthon lakók, remélem, hogy nem közpénzek felelőtlen elherdálása érdekel elsősorban, hanem a Főtér, az őseink hagyatékának szétverése.

Ezen gondolkozzatok, hogy nemsokká testeinkkel kell megvédenünk a romboló földgyalukat, a gépeket, mint embereket. Végre ki kell mondanunk, hogy mi vagyunk a gyávák, a gyengék, a megalkuvók, a lényegtelenek. Igen. Mert nem siettünk, és nem vagyunk bátrak, hogy kiálljunk, sorsot vállaljunk megmaradt szétzilált mélyen csalódott maroknyi közösségünkért.