Meglepetések nélkül

Meglepetések nélkül

Ronde One.

Már meg sem lepődtem azon, hogy a nagybecsű RMDSZ kongresszusra (ami három napig tartott, akár a mesében) csak és kimondottan azon pártelnököket hívta meg Kelemen Hunor, akiknek a talpát és a hátsó felét nyalogatja a parlamenti üléseket követően ott, „Bukiban”. A baj az (és csodálkozom, milyen kevesen látjuk be), hogy 27 éve teszik ezt a hatalmas busás összegek bekebelezése ürügyén, közben aljasabbnál aljasabb taktikát folytatván, nehogy végül elessenek az összegektől. Valahol azt olvastam, hogy az idei negyedévben is kiosztattak a parlamenti pártoknak az összegek – fejenként 5% – a PIB-ből.

Azon sem lepődtem meg, hogy az erdélyi magyar RMDSZ meg sem hívta a független magyar pártokat a 13. kongresszusára. Persze, ha nincsenek jelen; ha az összefogás jegyében nem engedték labdába rúgni a másként gondolkozókat, ám közben halálra ítélték a Néppártot is. (Igaz, tudtommal ők sem hívták meg a másik felet a nemrégen tartott saját kongresszusukra.)

Azon sem csodálkozom, hogy az egyszeri halandó zsigerből viszolyog a színes-alázatos plakátok, szórólapok, felhívások láttán, és megvetéssel fordul el attól. (Amennyiben nem jut el hozzá, akkor közömbös és érdektelen a politikához, a városhoz való hozzáállása.)

Az, hogy a többórás monológok alatt ki mit és miért mondott, elolvasható a „like” média hasábjain. Ugyanakkor nem vitás, hogy voltak olyan eltévelyedett pártkatonák is, akik okosan gondolkoznak, és okosakat is mondtak a  13. kongresszuson.   

Döbbenet, hogy újfent elkövettek mindent, hogy sajnáltassák magukat, mint ahogyan már kongresszusi téma volt az is, ami itthon a Rom-kat. iskola körül történik. Most ez az egyik legkézzelfoghatóbb, dramaturgiailag megrendezett színjátékuk, mert már közel vannak a célhoz. Amikor nemsokára, napok múlva kiderül, kivonulnak a harctérről, levonják a következtetéseket és újabb kaland után néznek a saját javukra és természetesen az erdélyi nemzetek kárára. A propagandistáik már dolgoznak.

Ami a marosvásárhelyi magyarok és nem magyarok, ám a közösségért, a közösségben élők számára a legfontosabb, hogy  megszabadítsuk végre a várost a diktatórikus hegemonista városvezetéstől, mivel a lakosság egyre inkább hit- és reményvesztetté válik. Nem is csodálkozom ezen, hiszen a várost a PNL, az PSD és a csendes hallgatóságba burkolózó RMDSZ vezeti; ők határozzák el, hogy mi és hogyan legyen. Ne feledjük, a polgármester csak jóváhagy vagy sem, a döntést a tanácsosok hozzák meg. Már régebben, több éve biztossá vált, hogy a vásárhelyi polgármesteri székbe nem fog az RMDsz által istápolt személy ülni. Ennek két oka van: Az egyik, szándékukban sincsen cserélni, a másik az, hogy képtelenek a taktikai és dogmaváltoztatásra, a megújulásra. Ugyanazt az többesztendei slagpolitikát hangoztatják, bódítva kiket lehet.

Az, amit most elértek a kongresszuson, élőben volt követhető, ám megoldást nem ígért a számtalan erdélyi gondra, a súlyos, megoldatlan problémákra. Ahogyan eddig is, ígérgettek, gátlástalanul butították a népet, felhörpintették zilahi pálinkáikat, szilágysági boraikat, miközben rendületlenül arra törekednek, nehogy valaki vagy valakik keresztbe tegyenek nekik.

Pedig be fog következni, mert lennie kell megújulásnak és változásnak, amire neked, nekem, mindannyiunknak oly nagy szüksége van. Közel a változás, már nem kell sokat várnod rá. Légy résen s majd cselekedj, ne a kényelmes kiutat válaszd.

KID 14 május 2017