Mert megint, de hát kit válasszak?

Mert megint, de hát kit válasszak?

„Ne féljünk nevén nevezni a hazugságokat, szabad emberek vagyunk. Nem engedhetjük meg, hogy a józan észt tartósan legyőzzék a hamis eszmék. Olyan ez, mint az élet és a halál küzdelme: ez utóbbi elég, ha csupán egyszer győzedelmeskedik, innentől övé lesz visszavonhatatlanul a végső diadal.” Boldogkői Zsolt

„Vissza kell szereznünk Marosvásárhelyt, (ergo be kell jutnunk a román Parlamentbe) és erre most összefogással van lehetőség. Az RMDSZ erős csapatot kínál, a kormányzati, Csegzi Sándor az önkormányzati tapasztalatot állítja a város szolgálatába.” Ez 2008-as helyhatósági hazugságok idején volt. Aki mondta, nem lett polgármester, és az óta is csak legnagyobb ártója, szándékos szar…….ója a város ügyeinek. Nem csak ő a vesztes. Mi azóta vesztesek, és szenvedő alanyai vagyunk a nagystílű érdekeiket képviselő uraknak. Ne feledjük ezt sem, amikor tíz nap múlva újra pecsételni megyünk.

A 2000-es helyhatósági választások, idején adták el először nem lehet tudni, hogy milyen bosszúból a mai napig nem tisztázott körülmények között veszítette el a polgármesteri széket a marosvásárhelyi magyarság. Utoljára Fodor Imre személyében 1996–2000 között volt magyar elöljárója a hajdani székely fővárosnak, majd mintegy 170 szavazatos többséggel került pozícióba a román jelölt, Dorin Florea. Az RMDSZ vezérkara annak ellenére sem tartotta fontosnak megóvni az eredményt, illetve a szavazatok újraszámlálását kérni, hogy több szavazókörzetből érkeztek visszaélésről szóló hírek. Nem tudni hát, hogy a 2000-es választáson elcsalták-e a magyar szavazatokat, vagy a magyarság részarányának csökkenésével többségbe kerültek a román szavazatok. Megjegyezendő: hogy akkoriban igaz többen voltunk, és valahogyan más volt szeretett városunk, és kevesebben mentünk el szerte a nagyvilágban:

1992-ben a 164 445 marosvásárhelyi lakos 51,4 százaléka volt magyar, tíz évvel később, 2002-re részarányuk 46,4 százalékra csökkent, a 2011-es népszámlálás adatai szerint a magyarság aránya 42,84 százalékra esett vissza a városban.

2012-es Parlamenti választási plakát

Az RMDSZ polgármesterjelöltjei 2000 óta három alkalommal maradtak alul a helyhatósági választásokon a több román párt színeiben is jelölt Dorin Florea polgármesterrel szemben. A legutóbbi, 2012-es megmérettetésen a Maros megyei RMDSZ keretében megszervezett előválasztáson Vass Levente  orvos-politikus és Csegzi Sándor alpolgármester mérkőzött meg. Az RMDSZ országos csúcsvezetősége mégis úgy döntött, hogy a győztes Vass Levente helyett Frunda György szenátort indítja. Tulajdonképpen a 2008-as forgatókönyv ismétlődött meg, amikor Csegzi Sándor belső megmérettetésen körözte le Borbély László minisztert, Csegzit mégis visszalépésre kényszerítették. Egybehangzó vélemények szerint Borbély és Frunda csúfos veresége azzal magyarázható, hogy az RMDSZ csúcsvezetősége önkényesen változtatta meg a városi és a megyei szervezet polgármester-jelölési döntéseit, és akkor is átverte, hazudott a közösségének, amelyet képviselni akart. Ne feledjük 2012-ben is Parlamenti választások voltak, és ígéretekből ugyanaz csak más színpadi szereplőkkel.

Akit érdekel, 2012 Parlamenti választási programja az RMDSZ nek. ITT elérhető: ITT meg a választási eredmények 2012-ben.

Szemelvények a 2012es Parlametári választási programból: A véleményezést a Nagytiszteletű olvasóra bízzuk, akár hozzászólásban is:

1.)    „Az RMDSZ három szóban fogalmazza meg programjának alapelveit: bizalom, biztonság, jövő.„

Egyetlen szövetségesünk van, az erdélyi magyarság. Az RMDSZ az elmúlt

23 évben-jóban és rosszban a magyar közösség érdekeit szem előtt tartva tevékenykedett. Eddigi munkánk eredményét sokan vitatják, de senki nem vonja kétségbe.

2.)    Sikerült megállítani azt a kezdeményezést, amely a jelenlegi megyéket megszüntette volna, és új, a magyar közösség számára kedvezőtlen etnikai összetételű régiókat hozott volna létre.

3.)    A legtöbb erdélyi településen látványos fejlesztések voltak. több száz kilométer helyi utat, utcát, járdát sikerült felújítani, több ezer család számára sikerült megoldani az ivóvíz

bevezetését és a szennyvíz elvezetését, iskolákat, óvodákat, kultúrotthonokat, épületeket újítottunk fel. Jelentős mértékben támogattuk a mezőgazdaságból élőket. Parkokat, zöldövezeteket hoztunk létre.

4.)      Folytatódott az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása, bővült az anyanyelvhasználat a közigazgatásban, sokasodtak a kétnyelvű feliratok Erdély-szerte. Közösségünk számára a biztonság azt jelenti, hogy kiharcolt jogaink, megszerzett közösségi javaink, épülő intézményrendszerünk nem kerül veszélybe a jövőben. A jövő építése mellett az RMDSZ alapvető feladatának tekinti a megszerzett eredmények megvédését is.

5.)  Elkötelezettek vagyunk a magyar nyelv hivatalos használatának bővítése mellett, küzdeni fogunk azért, hogy az új alkotmány hivatalos, regionális nyelvként fogadja el azt ott, ahol jelentős számban élnek magyarok.

6.)      A következő időszakban, főleg az új oktatási törvény alkalmazásának kontextusában az alábbi célokat követjük:

a magyar nyelvű szakoktatás – beleértve a képzőművészeti, zenei, sport, pedagógiai szakoktatást is – biztosítása a szórványmegyékben is a minisztérium megfelelő beiskolázási számai alapján;

az anyanyelvű oktatás lehetőségének megteremtése a speciális oktatási intézményekbe beiskolázott fogyatékos gyermekek, valamint az állami gondozásban részesülő magyar gyerekek számára;

a középfokú/líceumi oktatásban össze kell hangolni az intézményeink évi beiskolázási számait szakágazatok – szakirányok – szakosztályok/szakok szerint, megyék közti, megyei és esetenként kis-régiós lebontásban;

támogatjuk a kétszintű érettségi bevezetését, azonban tudatában vagyunk annak, hogy ez csak a meglévő gondok egy részét orvosolja – az intézkedésnek egy átfogó, a középfokú oktatás sokrétű problémáira megoldást kereső csomag részének kell lennie.

7.)    Fontos céljaink:

 támogatni a kolozsvári Babeş–Bolyai tudományegyetem magyar tagozatát az eddig elért eredményeinek stabilizálásában, további előlépések megtételében;

 minden befolyást latba vetni a Marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozata kialakításában, garantált és zavartalan működésében, tarthatatlan állapotainak felszámolásában;

 a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hatékony támogatása;

 a magyar kormány által finanszírozott erdélyi magyar magánegyetemek– a Sapientia EMtE és a PKE – támogatása. Szövetségünk az állami és magánoktatási formát-egymást kiegészítő rendszernek tekinti, amely megteremti a teljes spektrumú anyanyelvű felsőoktatási kínálatot.

8.)  Eltelt tizenegy év a közigazgatási törvény elfogadása óta, amely által megteremtettük a jogi keretet a magyar nyelvnek a közszférában történő használatához. voltak és vannak nehézségek, hisz ezeknek a jogoknak a gyakorlása néhol sok nehézségbe ütközik. Még mindig vannak lefestett településnevek, helyenként még mindig megtagadják tőlünk, hogy magyarul szólítsuk meg hivatalainkat, intézményeinket, iskoláink vezetőségét. Éppen ezért feladatunk, hogy a megszerzett jogaink védelmében erőteljesebben fellépjünk. éljünk ezekkel a jogokkal! Ne hagyjuk, hogy a létező jogainkat elvegyék tőlünk!

9.)    Úgy gondoljuk, hogy a 20%-os küszöb túl magas, ez Erdélyben nagyon sok magyar embert foszt meg attól a lehetőségtől, hogy használhassa anyanyelvét a közintézményekben, vagy hogy saját anyanyelvén láthassa települése nevét. Ennek alapján kiemelten fontosnak tartjuk a nyelvhasználati küszöb csökkentését.

Ennek érdekében törvényjavaslatot dolgozunk majd ki. Küszöbtől függetlenül azonban a létező törvényi keret is kiegészítésre szorul: szabályoznunk kell a megszerzett jog védelmét, hogy olyan településeken, ahol a magyar lakosság aránya a küszöb alá csökken, a korábban érvényesülő jogok ne vesszenek el, tisztáznia kell a törvénynek azt is, hogy a küszöb felett kötelező, de a küszöb alatt is lehetséges a nyelvi jogok érvényesítése, amennyiben a helyi önkormányzat ilyen irányban határoz.

1.)    Az RMDSZ kiemelten szorgalmazza a kormányzat és a törvényhozás szintjén:

 az elismert egyházak részarányos, illetve méltányos állami szubvencióját;

 az elismert egyházi ünnepek hivatalos munkaszüneti napként való biztosítását;

 a szektorsemlegesség elve alapján az egyház által működtetett oktatási, szociális és kulturális intézmények számára a hasonló állami és önkormányzati intézmények támogatásával megegyező mértékű, közpénzből történő finanszírozását;

 az egyházi jellegű műemlékek állagmegőrző és felújító munkálatainak költségvetési állami támogatását, az egyháztörténeti és az építészeti érték függvényében. d) szorgalmazzuk a közigazgatási törvényben az anyanyelv használatáról szóló előírások kiegészítését emlékhelyeink, kegyhelyeink eredeti megnevezéseinek és feliratainak visszaállítási kötelezettségével, illetve hogy az utcanevek tükrözzék a település hagyományos belső helynév- anyagát és történelmi múltját is.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség számára a „Minden magyar számít!” nem csupán egy jelszó, hanem tevékenységünk fő hajtóereje. Huszon-három éve töretlenül és következetesen végezzük ezt a munkát, és továbbra is ezért fogunk dolgozni. Mint mindig, a magyarokért.

2016 Parlameti választási plakát

Ha érdekli ITT elolvasható, a 2016 - 2020 teljes Parlamenti választási program.

A szemelvényezés előtt, el kell mondanunk (bár nem hiszem, hogy ezt nem tudnák már sokan eddig az érdekeltek)(csak a gondom az, hogy miért nem beszélnek róla akkor), de megint eladta, eladatta ugyanazon 2008-as nagy helyhatósági vesztes, azóta lejárt miniszter 2016-ban a polgármesteri széket a jelenlegi überelő polgármesternek. (elmondhatom, hogy a hirdetés éjszakáján jelent meg a hadtéren (kampányirodában), más „igazán minket-marosvásárhelyieket segítő” kollégáival. Addig sehol sem volt. A megyei elnöki székért. Az is bántó, ha az ember érdeklődik és utána olvas, ezt is megtalálhatja az interneten, hogy a főközponti Kolozsvárról irányíthatták a helyhatósági választásokat. Ezt jelenti nekik a decentralizálás, valószínűleg.

Szemelvények a 2016 os Parlamentári választási programból: A véleményezést a Nagytiszteletű olvasóra bízzuk, akár hozzászólásban is:

Még egy érdekes mozzanata, (mert még nem hozadéka), a kettő-nulla tizenhatos parlamentáris változásokban reménykedőknek, hogy megújul, bocsánattal legyen mondva tejfeles szájú képviseleti színekben öltözött tagok kerülnek. (Akár pecsételsz, akár nem, kedves olvasó, de ez más kérdés.)

Ilyen alkoholmentes tízpontos bódítókkal lát el bennünket, hogy azt mondják:

1.)    Gyermekein jövője a tét! – mint felkiáltó cím (olyan mint egy krimi).

Tíz pont a Maros megyei magyar közösség erős parlamenti képviseletéért

Mi, az RMDSZ Maros megyei képviselő- és szenátorjelöltjei 2016. december 11-étől arra vállalkozunk, hogy tudásunk, erőnk és szakmai tapasztalatunk legjavát közösségünk szolgálatába állítsuk. Azért dolgozunk a törvényhozásban, hogy Maros megyében, Erdélyben jövőnk legyen.

A magyar érdekképviselet 27 éves érték itthon. Úgy akarjuk megőrizni, hogy ne célként tekintsünk rá, hanem eszközként használjuk közösségünk gyarapodására.

Az RMDSZ politikusai, szakemberei az elmúlt évtizedekben létrehozták a kisebbségi lét törvényes kereteit.

A mi feladatunk az, hogy a munkát folytassuk: tisztességgel és eltökéltséggel őrködjünk a megszerzett jogok fölött, ugyanakkor gyarapítsuk, szélesítsük azt a jogi keretet, amely biztonságot nyújt közösségünknek. Minden törekvésünk végső célja az, hogy az ifjabb nemzedék szülőföldjét tekintse otthonának.

Tíz pontba foglaltuk mindazt, amit a következő négy évben felvállalunk a törvényhozásban azért, hogy gyermekeink jövőjét biztonságban tudhassuk itthon, Maros megyében, Erdélyben:

2.) Tenni akarunk azért, hogy a magyar nyelv hivatalos legyen ott, ahol a magyarok többségben élnek, hogy lehessen magyarul is ügyet intézni minden olyan településen, ahol a lakosság legalább egytizede magyar.

2016 Parlamneti választási plakát 2

3.) Az anyanyelvű oktatás alkotmány által biztosított jog! Nem az igazságszolgáltatásnak kell jóváhagynia! Ezért nemcsak a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceumot, hanem a teljes magyar nyelvű intézményrendszert megvédjük a mondvacsinált akadályoktól! Mindennek megvan a maga helye, kerete és létjogosultsága, ezért úgy gondoljuk: egyetlen kisebbségi iskola működését sem sodorhatja veszélybe az állam valamelyik intézménye.

4.).Kiszámíthatómezőgazdaságitámogatásokatszorgalmazunk.Kezdeményezzük, hogy a kormány 50 ezer euróval és háromévnyi adómentességgel támogassa a családi gazdaságokat. Célunk, hogy négy év alatt megteremtsük a feltételeket ahhoz, hogy 200 új, Maros megyei magyar mezőgazdasági családi vállalkozás jöjjön létre.

5.) Legyen a magyar második hivatalos nyelv ott, ahol többségben élünk. Minden olyan településen, ahol a lakosság egytizede magyar, lehessen magyarul is ügyet intézni. Ezért kezdeményezzük, hogy az anyanyelv-használati küszöböt a jelenlegi 20%-ról 10%-ra csökkentsék. Ez 174 000 erdélyi magyar embert érint. – ezt kétezer tizenkettőben így ígérték: Úgy gondoljuk, hogy a 20%-os küszöb túl magas, ez Erdélyben nagyon sok magyar

embert foszt meg attól a lehetőségtől, hogy használhassa anyanyelvét a közintézményekben, vagy hogy saját anyanyelvén láthassa települése nevét. Ennek alapján kiemelten fontosnak tartjuk a nyelvhasználati küszöb csökkentését. Ennek érdekében törvényjavaslatot dolgozunk majd ki.(!!!)

6.) Új alkotmányt akarunk, amely államalkotó tényezőként ismeri el a romániai, erdélyi magyarságot. – úgy tudjuk, hogy ez kimondottan az RMDSZ elnöki kijelentés. Olyan modern országot akarunk, ahol a helyi közösségek döntenek az őket érintő ügyekről, és nem Bukarestből diktálnak nekik. Fel kell számolni Bukarest mindenre kiterjedő hatalmát, a fölösleges bürokráciát. Kezdeményezzük a prefektusi hivatalok bezárását. 

Van amit ott még megcsodálni, ha nem elég neked, ha még nem kételkedik ön,  amit olvas, hallasz untig untalan, de elhiheted, azt: Hogy a fizetett írók, azért jártak jól, mert fizetséget kaptak érte. Másként egy szó, nem sok igaznak mondható abból, amit ott összehalandzsáznak a Parlamenti választási ígéretek hevében 2016 – 2020 között.

Sokan megállítottak az utcán a napokban is, kérdezvén: Mit tanácsolok. Tiszteltjeim, csak a legjobb meggyőződésemből a következőket tudom mondani:

Ha elolvasták végig ezt a hosszú írást, akkor lelkiismeretükre bízom hogy ha egyáltalán elmennek pecsételni (mert szavazásra nem demokratikusan, de KÉNYSZERÍTETTEK, megint, és ezt ki kell mondani), hogy hova teszik a pecsétet.

Hetek óta azt halljuk, hogy, és fentebb összehasonlításilag némely egykori kormánypárti érdek-képviseleti szöveg az elmúlt évekből, szó szerint, megint Önök, döntik el, hogy innen merre és meddig. Még akkor is, ha a Fidesz kormány is azt tanácsolta, hogy, na, már most ugyan-biza.

Azt tudjátok,azt önök is tudják valószínűleg, hogy akár pecsételtek, akár nem, az RMDSZ a visszaosztásnál, így is úgy is bejut bőszen a román parlamentbe. Ez így volt megírva, és így is lészen. (Nem hiába kapják vissza nem térítendően azt a sok millió eurót, állandóan. Ha szerepelnek a kormányon vagy sem.) (Azt viszont látjuk, hogy az nekünk miben jó.)

Továbbá azt is tudjuk, hogy nincsen alternatíva, és ezért megint kényszerítve, sarokba szorítva, némelykor, elmondható, akár zsarolva vagyunk. És hagyjuk magunkat.

Ha nem pecsételünk, mi lesz? Pontosan az, mintha pecsételnénk. Semmi. Tehát a saját belátásunk szerint kell, döntsünk, és nem kell, engedjünk a manipulációnak.

Ha nem megyünk pecsételni, az is pontosan olyan demokratikus jogunk, mintha elmennénk egyet sétálni. Pontosan olyan fölösleges. 

Azt gondolom.