Mitokanizmus

                               Mitokanizmus

Kisstílű, nem politikusok, ámbár a fővárosi közintézmények a szakma által elismert szakembereinek szokásos, már – már üdvözlő nyitóbeszéde az irodaajtóban, nagy lendületes kézfogás és mosolygós fogadások és befelé invitálások, az előre bejelentett irodabeszél-getésekre.  A mitokán nem személyre szóló kifejezés, hanem a periférikus kisváros vezetőségének szól. Rejtetten, vagy nyíltan – ez már nem kérdés, csakhogy nem érvényesítve azt.

A nyári passzív forróságban a kulturális minisztérium épületében zizeg a kellemes hűvös a dübörgő légkondicionáló alatt.  Itt mindenki románul beszél – és belépést feltartóztató feketeruhás adópénzekből fizetett guard nem tartóztat fel – csak felszól telefonon, hogy várjanak – vagy más világnyelven, de nem magyarul. Magyarul csak – és most – beszélnek a felsőbb irodákban az idéglenes helyfoglalók. Halkan és nagyon meghatározó kijelentésekkel alátámasztva meglátásukat, a jól begyakorolt mondatokat, azokat, amelyeket már régen szajkóznak. Nagyon diplomatikusak, és idegrendszerük pattanásig feszített, arcmimikájuk, szemeik rezzenéstelen – alig várják, hogy lerázzanak, és visszavonuljanak csendes, zárt tevékenységeik köré.

Ők játsszák a mindenkori hatalom lépcsőfoka x-edik fokát, és reménykednek az ingatag talajon való fennmaradáson. Gyakorlottan bólogatnak, elismerik, meg is dicsérik tevékenységeinket – mint civil szervezetek – és azzal „bezárják” a beszélgetést, átvéve, de nem jegyezve az iratcsomót, esetenként, mert az anyanyelven szól, a kisebbség nyelvén.

Ahogyan érkeztél, ugyanúgy mész el, csak abban a hitben, hogy nem jártál potyára. Ők ott tudják, hogy messziről jöttél, a mitokanizmus periférikus városából, ahová visszamész és egy ideig legalább nem zavarod őket a „Soliter” játékukban.

Utógondolat hiányában:

Amikor felfeszítenéd a mitokanista város alkalmazottai között ténfergő opportunista naplopókat a városi adófizetők búsás pénzén különleges hivatali beosztásokban, kik hatalmi harcokat akarnak, megvívni látszólagosan veled, felveszed kalapod és angolosan távozol, de nem hagysz fel hiteddel, elméleteddel, hogy az igazság egyszeriben váratlanul, győzni fog. Hatalmasodni. Akkor abban a pillanatban euforikus érzések kerítenek hatalmukban, és nem hagyod győzedelmeskedni a gyenge periférikus abszurdizmust, hiszen helyiségedben egyedi totalista törvények uralkodnak, amelyek eltekintenek az országos Alkotmánytól, és teszed a dolgodat a Nemzeted, városod, néped érdekében. A többi lényegtelen szófosás.

K.I.D. 2014-09-05