Töredékek....

Töredékek …

“KÜLÖNBSÉG A KÖZÖTT, AMIT MEGTESZÜNK, ÉS AMIRE KÉPESEK LENNÉNK, MEGVÁLTOZTATHATNÁ A VILÁGOT.” Gandhi

Vannak sikeresebb intézményesített „sorstársak” kik már hosszabb ideje harcolnak az örvénnyel melybe beleléptek saját akaratukból, kiket a háttérben suttogók csöndes egyetértéssel hitük szerint rájuk jellemző megnevezéssel illetnek – és ezzel letudják a személyre szabott meghatározó ügyet, a jellemzést. Ők magukat, mint ahogy azt egyébként mutatják is, már gyakorlott tapasztalatot szerzett politikusok. Illetve ezt tartják magukról fűtött irodájukban, az adófizetők pénzén telefonjaikat csak saját maguk által meghatározó időszakban használó a végtelenség hitében burkolózó embertársaink ők is.

Mi is egyszerű emberek vagyunk, szenvedő, keservesen küzdő, mindennapjainkért küzdő álmodozó, reménykedő, dacoló ritkán nevető, zsigereinkben lobbanékony, csendes tehetetlenségünkbe beletörődő, már – már passzív visszahúzódó, becsapott, egyesek szerint felhasználható tárgyai (mikor szükség van ránk) szürke alanyai lettünk, bohócai a környezetünknek, és nekik.

Már fel sem figyelünk az ígérgetésekre, mert azok csak négyévente hangzanak el, és közben annak örvendünk, ha történetesen semmi sem rosszabbodott. Azt viszont elhallgatjuk, már otthon a falak között is csak magunknak mormogjuk, (ne keltsük a mérges hangulatot a feszültséget, és azon gondolkozunk, vajon mit tegyünk az asztalra), hogy nincs állás, hogy ha van, akkor nincs fizetés. Környezetünkben az írott, vagy a hangos média semmiről sem beszél (bármelyiket olvassuk, hallgassuk), butítva vagyunk tömegesen, és hagyjuk. Beletörődtünk ebbe is. Meddig kérdem, meddig még?!

- Bár tudjuk, és tűrjük – létünkért, gyerekeinkért, családunkért (nyilván kinek még megvan a családja itthon egészben, és nem szóródott szét a nagyvilágban), és örvendünk a csonknak mit elénk vetnek. Mondjátok, tisztelt feleim ezt érdemeljük mi?! Ez a mi örökségünk, ezt örököltük az őseinktől?! Ez a mi hagyatékunk - itthon, az őseink földjén, a szülőföldünkön? Huszon - éve sikeresen elvették, elrabolták, visszavették, kiölték belőlünk újra a reményt – és belefonnyadtunk hétköznapjainkba. Ha valami érdekes újszerű történik, passzívak vagyunk – ha egyáltalán tudomásunkra jut, és közömbösen, érdektelenül tesszük tovább a dolgunkat. 

Személyes dolgaimról:

Sokan azt mondogatták próbáljak meg egy Blogot, egy egy gondolat erejéig összefoglalni, hogy ki is vagyok, mit is csinálok és miért. Mindég azt mondtam, elmondom itt is, hogy nem tisztem az írás, a mondattani szerkesztés, stb. stb. „Történelmemről” semmit vagy nagyon keveset látok érdemesnek itt elmesélni. Ki itthon nem ismert eddig, ezen túl sem fog. Ez nem egy beképzelt gőgös gondolat: húsz éve élek újra itthon, Erdélyben, és közben a nagy Erdélyre gondolok.  Éltem „és közben kóstolgattam” FelsőHáromszék városait, falvait, a Csángó földet, és a Bukovinai Székelyek világát is. De laktam a szórványban a Bánság vidékén ahol több mint tíz éve hangzott el egy csöndes underground értekezleten, vészjóslóan, hogy rohamosan fogy a nemzetünk. Azóta csak romlott a helyzet. Azóta pellengére állítanak, négyévente felszólítanak, hogy vonuljunk az akolhoz. De Nemzetünk csak fogy és fogy, és semmit nem tehetünk!

Meguntam tétlenségben létezni, és továbbra is passzívan elviselni napirendi butításainkat.

Hiszem és vallom, hogy mindenkinek van és lehet véleménye, és azt el kell mondania. Hiszem és vallom, hogy mindenkinek lehet akarata és azt meg kell engedni neki, hogy megtehesse. Hiszem és vallom, hogy mindenkinek kell, lehessen beszélni, elmondania gondolatait. Hiszek abban a jogállamiságban, amelyet több mint tíz évig gyakoroltam, és tanulmányoztam. Szándékkal nem neveztem demokráciának. Gondolataim nem szándékoznak napirendszerességgel megjelenni, csak ha történik valami és el kell mesélnem azokat.

Célom és szándékom, el elmondani, megnyitni Ön, az olvasó előtt az ajtót, hogy Ön, Önök is felálljanak és elmondják gondolataikat, sérelmeiket, örömeiket, csalódottságaikat, a városunkat terrorizáló politikai kiskirályokkal szemben. Ameddig az erőm, bírja…